7óra7

Noé huszonegyedik századi bárkája
7óra7: (10/10)
Közösség: (0/10)

Noé huszonegyedik századi bárkája

2010. 10. 03. | 7óra7

Kimondatlan szavak, elfojtott félelmek, felszín alatt hömpölygő, múltbeli kudarcok, titkok, frusztrált, értetlen kisemberek, archetipikus személyiségek, egymás mellett elbeszélő, Csehov-szerű, „Moszkváról” álmodozó szomszédok, feszült, sejtelmes légkör és Józsi. A Fodor Tamás rendezésében színpadra állított Skalpoljuk meg szegény Józsit című előadás esetében talán a részletek többet mondanak, mint az egész, mert itt használnunk kell a képzeletünket is.
És hogy mihez? Hát van itt nekünk özönvíz, tűzvész, strandolás és hőség, egy nő, aki talán férfi, egy kövületgyűjtő, aki pánikba esik, mikor ürülékdarabkái eltűnnek, egy ember, aki kimondja, hogy ő a világ közepe, egy kiöregedett katona, akinek agyára ment az öldöklés, egy szabó, akinek a keze a főméltóságú úr ruhájának készítésénél érdekes helyekre tévedt, egy kislány, akinek egy százlábú a házikedvence, egy asszony, aki műanyagterítőből varr az urának esőkabátot, hogy nehogy megázzon, ha jön az ár, egy házvezetőnő, aki rendmániás, egy férfi, aki meg akar skalpolni egy másikat, mert tetszik neki a haja és a fejdísze, és az enyhén bugyuta és ügyefogyott Józsi.
És hogy mit tudnak ők átadni nekünk? Egy igazán 21. századi, közép-kelet-európai életérzést, világképet, ahol minden össze van zavarodva, minden abszurd és groteszk, a kicsi naggyá, a nagy kicsivé, a jelentéktelen jelentőssé, a jelentős jelentéktelenné, a határtalan behatárolttá, a behatárolt határtalanná válik. Így bár nem mondja ki, de élesen nekünk szegez jó pár kérdést az előadás. Ki vagy mi a normális? Aki más, mint a többiek, annak biztosan nincs ki a négy kereke? Lehet, hogy vannak a miénken kívül más nézőpontok, látásmódok?
A különböző embertípusok, álláspontok több oldalról való bemutatása érdekében az előadásban játszó tíz színészből mindenki majdnem végig a színtéren tartózkodik. A Józsit alakító Spilák Lajos érzékletesen formálja meg a nyugodt, magába zárkózott, kiközösített, környezetét nem értő, saját kis világában élő hőst. Nyakó Júlia testesíti meg Józsi odaadó feleséget, aki hogy unalmát elűzze, minden történetet kiszínez, mert semmi célja, dolga a világban. A Pax doktort játszó Tamási Zoltán és udvarőr feleségét adó Homonnai Katalin hitelesen alakítják egymás totális ellentéteit. Pax doktor egy megzavarodott, kudarcokkal teli tudós, aki nagyot szeretne alkotni, fontossá szeretne válni, de inkább csak mosolyt csal arcunkra kicsinyességével. Két lábbal a földön álló akaratos feleségének a boldogsághoz nem kell más, csak annyi, hogy rendben legyen a ház udvara, neki az nem fontos, hogy jön a vízözön és mindannyian meghalhatnak, csak annyit érzékel az egészből, hogy az udvaron megint rendetlenség lesz. Az őrlődő, cselekvésképtelen Zetor Traktort átéléssel megformáló Hannus Zoltán Józsi ellentéte, a tipikus mérlegelő hős, aki bár vannak álmai nem képes valóra váltani azokat, mert gyáva hozzá. A frusztrációval teli, egyetlen múltbeli hibája miatt szégyenkező Vadnay Desider karakterét kifejezően megszemélyesítő Halmágyi Sándorban felismerhetjük az önmarcangoló, felejteni és önmagának megbocsájtani nem tudó embertípust. Fodor Tamás zseniális gesztusokkal, arcmimikával élő veteránja elénk tárja a háborúban elkorcsosult, értékrendjét vesztett, már semmire nem alkalmas ember vergődését. Horváth Zsuzsanna erős, már-már férfias karakterével hitelesen formálja meg az identitászavaros, színpadias, hóbortos Csárdáskirálynőt. A Lovas Dániel alakította kövületvadász tükröt tart a 21. század felszínen értelmetlen dolgokkal foglalkozó, ámbár „ambiciózus” fiataljai elé, akik nem mernek kitörni korlátaik közül, elkényelmesedve belesüppednek az őket visszahúzó közegbe. Végül, de nem utolsósorban a Rusznák Adrienn által megformált találóan idegesítő, nyávogó, értetlen, butuska Lilike, aki mindenbe mindig beleszól és mindig mindenről tudni akar, megkoronázza korunk személyiségtípusainak felhozatalát. A színészek hiba nélkül, szívüket, lelküket beleadva formálják magukévá a hozzájuk legjobban illő karaktert.
Gyarmati Kata szövegkönyvíró és Fodor Tamás rendező munkájának köszönhetően tíz alaposan kidolgozott, árnyalt személyiség elevenedik meg előttünk az ötletesen berendezett (személyes kacatokkal telepakolt), udvart ábrázoló színtéren. Németh Ilona és Bodor Kata látvány- és jelmeztervezők találó ruhái (esőkabát műanyag terítőből) és díszletei (lángossütőként is használható vaskályha) teszik fel az „i”-re a pontot.

Az előadás egyszerre jelenít meg előttünk egy tragikomikus képet korunkról, a benne élőkről, és ad fel egy kis házi feladatot a befogadónak, hogy értelmezzen, és rakja össze magában az ő valóságát a látottakból. Nagyon senki nem tévedhet nagyot, hiszen szubjektív, hogy mi a „normális”. ► (se)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr898003465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása