A cselekményt értelmetlen lenne folyamatában feltárni, hiszen az előadás maga a cselekmény, és, ha megtennénk, nem maradna semmi, amiért érdemes lenne végignézni. Ha jobban megpróbálunk a történet mögé ásni, felfedezhetjük, hogy tipikus vígjátéksztori. Van benne sok-sok helyzet- és jellemkomikum, ami egy szintig növeli az előadás értékét, de esetünkben ez mértéktelenségbe csap át, és a jó poénok is unalmassá válnak, ami azért baj, mert mindössze ez lehetne, ami leköti a figyelmünket. A karakterek is tipikusak: a gazdag, idősödő férfi, a házsártos nagynéni, a művész kislány és kifinomult ízlésű udvarlója, a rámenős, ám kissé ügyetlen ügyvéd, a mindenkinek, de főleg magának jót akaró inas, és a buta, az okos, és a szélhámos testvérek. Ezek után nem csoda, hogy maga az egész előadás is a sablonoktól, kliséktől hemzseg.

A második felvonásnak ugyan semmi funkciója sincsen, mindössze az, hogy fokozza az elsőben kialakult kavalkádot, van még benne az elenyésző számú jó mellett húsz-harminc elcsépelt poén, és a legvégén van egy megoldás, ami már akár az első felvonás végén is eljöhetett volna. Méhes László azonban ötletesen oldotta meg Horsenyi Balázs díszlettervező és Szakács Györgyi jelmeztervező segítségével az ikerproblémát, vagyis azt, hogy az ikreket ugyanaz a színész, Besenczi Árpád játszhassa. Ehhez sok olyan fiktív tér megteremetésére volt szükség, amit a közönség nem lát, csak elképzel. Pozitívuma az előadásnak az is, hogy még ha poénjaiban is, de néhol legalább próbál a 21. századra reflektálni.

Az előadást a színészek miatt lehet megnézni: átélik a szerepeket, és a legjobbat hozzák ki a nem túl izgalmas karakterekből. Besenczi Árpád, aki az ikreket alakítja, szinte végig színpadon van, más-más karakterek bőrébe bújva. Kívülről egyáltalán nem látszik rajta az erőlködés, mindegyik személyiséget magáévá tudja tenni. A mit sem sejtő, idősödő, az alkohol szenvedélyének hódoló, adakozó férfit Józsa Imre testesíti meg nyílt tekintetével, tárgyias hozzáállásával. Az inas figuráját, aki szereti megcsapolni munkaadója alkoholkészletét, és aki a legjobb üzleti érzékkel rendelkezik a ház összes férfija közül, a cingár testalkatú, peckes járású és büszke identitású Schnell Ádám formálja meg. A kezdetben bizakodó és törtető, később kissé ügyetlen és belenyugvó ügyvédet, az egy-két kivételtől eltekintve szintén folyamatosan színpadon levő Gesztesi Károly alakítja, hízelgő, jóakaratot tükröző hanggal, majd lemondó szomorú tekintettel. Az úrihölgy zsémbes nagynénit Esztergályos Cecília személyesíti meg vonulásaival, pökhendi mozdulataival és magabiztosságával. A mellékszerepeket játszó színészek, Ullmann Mónika, Újréti László, Fila Balázs, Márkó Eszter, Bárd Noémi Polli és Blazsovszky Ákos is hibátlanul hajtják végre nem igazán bonyolult feladatukat.

Update: Van, hogy a szubjektív idő megcsalja az embert, ez történt itt is: egyszerűen az előadás sokkal hosszabbnak érződött a valóságosnál. Elnézést kérünk, a hibát javítottuk.