7óra7

Évszakok a járókában
7óra7: (8/10)
Közösség: (4/10)

Évszakok a járókában

2010. 10. 03. | 7óra7

Kisgyerekeknek színházat csinálni nehéz feladat, általában nem is szokás a legkisebbeket megcélozni, hiszen úgyis nekik van a bábszínház, szól a közvélekedés, több oldalról is tévesen (hiszen a bábszínház nem automatikusan gyerekeknek szól, ahogyan a gyerekeknek sem kizárólag a bábszínház való). A Kolibri Színháznak azonban törekvése, hogy már palántakorban elkezdjen komolyan foglalkozni a kicsi emberkékkel, s a Bozsik Yvette Társulattal közösen létrehozott Négy évszak című produkció tökéletesen teljesíti vállalását.
Az 1-4 éves gyerekek figyelmét irányítani, lekötni és fenntartani az igazán nagy kihívás, ehhez az kell, hogy amit az előadás el akar mondani, az nekik legyen fogalmazva. Bozsik Yvette társulatának tagjai, Góbi Rita, Fülöp Tímea és Gombai Szabolcs puha léptekkel, egyszerű mozdulatokkal, átgondolt jelzésekkel mutatják be az évszakok kis történeteit: a tavasztól tavaszig tartó időváltozás apró eseményeit, a virágok növekedését, a nyári strandlabdázást, az őszi esőt, a téli hóemberépítést. A három színész nagy pontossággal, precíz és kifejező koreográfiával idézi fel ezeket a jellegzetességeket, és hihetetlen természetességgel varázsolják át az egyes évszakokat egymásba. Az általuk felvonultatott figurák (Nagy Fruzsina élettel teli jelmezeinek segítségével), illetve a közeg vizuális világa (Juristovszky Sosa kedves díszletei által) mintha Réber László legendás gyerekkönyv-grafikáinak hatását viselné magán. A gyerekek számára varázslatos, egyben harmonikus környezet, illetve az egyes évszakok atmoszférájának megteremtésében a kiváló hanganyagnak van kiemelt szerepe. A – társrendezőként is közreműködő – Vajdai Vilmos által szerzett és kevert soundtrack rendkívüli erővel, szellemesen és felidézőn tárja a nézők elé a különböző hónapok jellegzetes hangjait és zenéit, s mindezekhez jellegzetes gyerekhangokat: csuklást, sírást, nevetést, gurgulázást és egyéb zajokat társít.
Az eredmény magáért beszél: a huszonegynéhány gyermekből egy az elején megijed, de a biztonságosabb hátsó traktusból rá-rápillantgat az előadásra, egy pedig néha hátraszalad, megnézni az üres nézőteret (ugyanis a nézők és a játszók is a színpadon vannak, mintha egy gigantikus járóka lenne az egész tér), egyébként pedig a többiek mind örömmel nézik és fejtik meg az előttük zajló csodát. A félórás előadás alatt ők végzik a legnagyobb munkát: fejben egyeztetik a színpadon történteket a valóság emlékeivel, és ráismernek a valóság e mesés reprodukciójára. Boldogan integetnek vissza a virágnak, és a végén érdeklődve birtokba veszik a helyet, körbejárják a játékteret, beülnek a kis házikóba. Talán a kissé közvetlenebb interakció az egyetlen, ami hiányzik, lehet, hogy a gyerekek örülnének, ha a vége után egy kicsit együtt lehetnének a kislánnyal, a katicabogárral vagy a hóemberrel.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr828004387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása