7óra7

erdnE ydA
7óra7: (10/10)
Közösség: (10/10)

erdnE ydA

2010. 10. 03. | 7óra7

Az, hogy Ady Endre verseiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, az rendben van, egyet is értünk vele, de az, hogy Ady Endre, ha ma élne, akkor minden bizonnyal valami alternatív rockbanda pocakos-kockásinges popikonja lenne, az már újdonságként hathat, még akkor is, ha a Novák János nevével fémjelzett esten sokfajta zenei irányzat megmutatja magát (a country-felhangoktól sem mentes folktól kezdve a szellős beat-hangzáson át egészen a tangóba hajló mediterrán zenei formákig), de rockos szólamoktól mentes marad az éter. A versek autentikus dalszövegekké válnak a négy zenész, és a számtalan hangszer keze alatt, hogy a néző a vershez, mint olyanhoz kapcsolt minden ódon, az iskolában jól belénk passzírozott teljesen hamis és élettelen fogalmakat elvethessük, és XXI. századi, élő szövegekként (kvázi használati tárgyként, a lehető legnemesebb értelemben) hathassanak azok ránk.
Mert ezek a szövegek (versek és prózai írások egyaránt) nemhogy nem koptak, de néhány soruk kifejezetten próféciának hat így majd’ száz év távlatából, hogy más, zseniknél használatos közhelyekkel ne éljek. Az est bevallottan Novák János szubjektív válogatásából áll össze, Adyt szócsőként használva arra, ami az elmúlt 20-30 évben felgyülemlett, vagy éppen lecsapódott benne; és nem csak szerelmekről, szerelemről, hanem hitről, boldogságról, édesről, búsról, fájdalomról, magyarságról, hazáról, mert „tízmilliót nem követte százezer”, amely mondat megértése (ez csak az előadás meghallgatása után lehet világos) talán a legfontosabb momentuma az estének, mert „csak attól félek, amit tudok”. Az élet valahol itt kezdődhet.
Sodró, magával ragadó, zeneileg változatos, lüktető és mindenekelőtt ritka élvezetes produkció kerekedik a zenekar Bornai Szilveszter (trombita, billentyűs hangszerek, ének), Kecskeméti Gábor (fúvósok, csörgő, vokál), és Megyes Melinda (dobok, ütősök) kíséretével, és Tóth József értelmező, humorosra dramatizált, ironikus prózai betéteivel. A vers él, és a dühöngő vitalitás áttöri az irodalom és a kisember közötti művi gátat. Csak merjünk beülni rá, és kinyitni a fülünket. A többi jön magától.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr438004123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása