Milyen nehéz feladat megfogalmazni azt, hogy mit is takar az anyai szeretet valójában. Mégis van néhány fogalom, ami rögtön eszünkbe jut, ha elgondolkozunk: ilyen a gyöngédség, a gondoskodás, vagy a figyelmesség. Talán az anyai szeretet valami olyan dolog, aminek megfogalmazásához kevesek a szavak. De ha ekkora bajban vagyunk már az anyai szeretettel is, mekkora bajban lennénk, ha az apai szeretetről kéne beszélnünk. A Kolibri Színház társulata azonban szembenéz a lehetetlen kihívással, és megpróbálja megragadni az édesapa szerepét a család és a gyerekek életében.
Költözik a család, ami mindig nehéz időszak mindenkinek. Új környezet, és a szülőknek a munka mellett még az új lakással is foglalkozniuk kell, így hát kevesebb idő marad arra, hogy gyermekeikkel töltsék idejüket. Az édesapa nagyon elfoglalt ember, sokat dolgozik, és mindig autóval jár. A költözés napján azonban tömegközlekedéssel kell munkába, majd onnan hazamennie új otthonába. És hát ez az apuka beszélgetésbe elegyedik a buszon egy kisfiúval, aki csúfolni kezdi amiatt, hogy nem tudja megfogalmazni, hogy mire jók az apukák. Ettől annyira megzavarodik szegény, hogy elfelejti, merre van a haza vezető út. Több napig bolyong a városban és találkozik gyermekkorának hőseivel, akiktől választ vár kérdésére. De sem a felfedező, sem a sárkányrepülő, sem az autóversenyző, sem a cowboy nem tudja elmagyarázni, hogy mire is valók az apukák. Mind csak saját kalandos életükről mesélnek az apukának, amivel próbálják elfedni a valóságot, azt, hogy mennyire magányosak. Kalandjai után az apa megérti, hogy csak egy olyan hely van a világon, ahol meglelheti kérdésére a választ. Rádöbben, hogy ő is volt kisgyerek, és mennyi minden dolgot várt el saját édesapjától, amit sajnos nem kapott meg. Ő viszont már ügyesebben szeretné csinálni és rájön, hogy egy kicsit újra gyerekké kell változnia, hogy megértse, mire van szüksége az övéinek.
Mind a gyerekek, mind a felnőttek számára tanulságos a történet. Igen komoly témájú az előadás, de a képi megjelenítés, a bábok, a mozgás, a díszlet és a zene meseszerűvé teszik, így a gyerekek figyelmét is képes leköti. Novák János rendezéséből, azonban egy kicsit hiányzik az, hogy a gyereket jobban bevonja a cselekménybe, legyen interaktívabb az előadás, hogy egy kicsit jobban elveszítse a komoly téma a súlyát. Illetve zavaró az, hogy néhol angol szavakkal tűzdelt a szöveg, amelynek megértése nem feltétlenül várható el egy hétéves kisgyerektől. Mindemellett azonban annyi ötlet van az előadásban, hogy oldalakon keresztül lehetne részletezni: Orosz Klaudia bábbá alakuló jelmezei, Lénárt András díszlete, ami szinte csak bőröndökből áll, mégis a bábvilágtól kezdve az emberi világig mindent meg lehet vele jeleníteni, egyben azt sugallja, hogy nem kellenek drága babaházak, játékok a gyerekszobába, mert bármit meg kehet alkotni egy kis kreativitással néhány olyan kacatból, amit már ki akarnánk hajítani. Rotter Oszkár expresszív mozgásábrázolása is odaszegezi a gyerekek tekintetét a színpadra, amelynek hátterén, a várost ábrázoló festményen, egy játékbusz gurul föl, s alá, hogy jelezze a gyerekeknek, hogy éppen hol játszódik a cselekmény.
A három színész is hozzáteszi a maga részét az előadás sikeréhez. Míg Szanitter Dávid görnyedt testtartása egyik pillanatban az elkeseredett, megtört apukát idézi szemünk elé, a másik pillanatban már egy szeretetre vágyó gyereket. Tóth József kinyílt szemével egyszerre személyesíti meg a kalandvágyó felfedezőt, a sárkányrepülőt, az autóversenyzőt és a cowboyt. Tisza Bea pedig kedves, de határozott hangját adja a szerető édesanyának és feleségnek. Mindhárom színész olyan természetességgel vált dimenziót a bábok és az emberi játék között, hogy szinte összemosódik a kettő közötti határ.
Érdemes átélni ezt az előadást az egész családnak, mert rádöbbent bennünket arra, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni a mindennapokban, hogy egyszerre vagyunk gyerekek, felnőttek és szülők. Illetve megmutatja a gyerekeknek, hogy a szülőnek sem annyira egyszerű, hogy néha meginog önbizalmuk, és nem tudják, hogyan kerüljenek közelebb gyermekeikhez. És érzékelteti a gyerekek fontos feladatát, hogy segítsenek szüleiknek néha egy kis időre újra gyerekké változni...