Twitter Facebook
Nézőpont (: Horda 2 - Közép-Európa Táncszínház, Nemzeti Táncszínház, KÁVA Kulturális Műhely) megosztása Facebookon Nézőpont (: Horda 2 - Közép-Európa Táncszínház, Nemzeti Táncszínház, KÁVA Kulturális Műhely) megosztása Twitteren
Nézőpont

Horda 2 (Közép-Európa Táncszínház, Nemzeti Táncszínház, KÁVA Kulturális Műhely)


7óra79 pont
Közösség10.00 pont
Korhatárifjúsági

Nincsen rossz mozdulat

Előadás után két tucatnyi középiskolás után bandukoltunk. Élénk vita folyt arról, hogy az egyikük szerint mi, és a másikuk szerint hogyan, hogy neki ez annyiban, ám a másikuk számára viszont arról. Kollégámmal fél füllel őket hallgattuk, a másikkal egymást, hogy szerinte mi és szerintem hogyan, mennyiben és merről, hogy hűha, és hogy ilyet még nem láttunk.

Kilencedikes osztály érkezik a Bethlen Téri Színházba, és tölti meg a kávézó békeidőbeli miliőjét kortalan zsibongással és huszonegyedik századi szelfikkel. Rövid, felvezető magyarázat után fontosember attitűddel jelenik meg a Főnix Táncszínház igazgatója. Elnézést kér, de bármennyire is szívügye a kortárs tánc és a fiatalabb generációk közötti kapcsolat, hirtelen jött elfoglaltsága miatt ma mégis elmarad a kulisszabejárós színházbemutatás, helyette a most készülő táncelőadás próbájába fognak belenézni a középiskolás vendégek. Amiről egyébként még az éppen próbáló táncosok sem tudnak. Persze, mindez játék. Valóban van egy táncszínház a Bethlen téren, de az a Közép-Európa Táncszínház, és valóban vezető beosztásban van az „igazgató”, de nem egy táncszínházat menedzsel, hanem színházi-nevelési programokat vezet a Káva Kulturális Műhelyben. Jelenleg pedig éppen nem vezet, hanem színész-drámatanárként játszik a Horda 2 című színházi-nevelési előadásban.

Images_26521
Fotó: Kálócz László
Horda 2

Hamar kiderül, hogy a táncról kiosztott kérdőívek és egymás körbemasszírozása itt most nem kerete valaminek, hanem már maga a dolog. A diákok számára felkínált szerep nem kíván tőlük különösebb színjátékot, diákokként lépnek be a próbaterembe, és kerülnek egy kényes vita kellős közepébe: a táncosok nem a beharangozott előadást próbálják, hanem saját előadásukat, Horda címmel. Ráadásul – az igazgató elképzeléseitől eltérően – sokkal kevésbé a látványosság, mint inkább a finomabb regiszterek felől indítanak. A direktor messze nem agresszív, ám határozott vezetői dominanciája jelzi, hogy ő a felülről vezérelt igazodásban látja a (munka)közösség sikerességének kulcsát.

Kun Attila koreográfusként (miközben tényleg koreográfus) egy indulatait állandó, lassú mozgásba és visszafogott érvelésbe csendesítő alkotót helyez szembe Takács Gábor ingerültségét egyre nehezebben leplező igazgatójával. Hiteles a létrehozott helyzet, ahogy a táncosok részéről a kelletlen viszontválaszok és Kardos János meghunyászkodóan csendesítő hozzászólásai is azok. És a kínosság is valódi, amiben a le nem zárt vita egyik pillanatában a diákok a táncosokra maradnak. A közös játék itt érkezik el első átbillenő pontjához. Ezek az előadás pedagógiai értelemben vett legerősebb, összességében legmerészebb pillanatai.

Images_26767
Fotó: Kálócz László
Horda 2 - Kun Attila (balra)

A diákok első megszólalása minden ehhez hasonló program egyik kulcspontja, ami a kérdéseket feltevő oldott, valódi kíváncsiságának hatására végül meg is történik. A felkínált játékhelyzet más és más. Van, hogy egy rendező a holokauszt témájában egy készülő filmhez (Kárpótlás) vár véleményeket, máskor a társadalmi érzéketlenség kapcsán az alkotók egy készülő színházi előadáshoz kérik a segítségüket (Elveszettek), és arra is van példa, hogy a diákok egy szoborállítási projektben vesznek részt (Szobor), amely a romagyilkosságok egyik áldozatának állít emléket. A játszók ezekben az esetekben abban a kényelmes távolságban vannak a játéktól, ahonnan, ha akarják, róluk is szólhat a történet, ha akarják, „csak” játszanak, ha akarják, még azt sem. Most azonban a résztvevők nem csak a forma szerint egy osztályközösség, de a felvetett téma is egy képzeletbeli közösségként hozza helyzetbe őket. Nem arról van szó, hogy ne lehetne kimaradni a játékból (erre is volt már példa, és most is van, aki távolabb marad a történésektől), de sokkal nehezebb, ráadásul az is a játék részévé válik. Mint a Brian életében, ahol mindenki egyéniség, csak egyetlen egyvalaki nem. Ahol a közösség a téma, és egy iskolai osztály játszik, ott nem lehet csuriban maradni.

Az első merész vállalása a színházi-nevelési előadásnak, hogy ezen a ponton Kun Attila kell átbillentse a helyzetet, aki noha tanít is, elsősorban mégiscsak táncos-koreográfus. És Kun ezt a rá (és talán belőle is) szabott nyugalmas figurából meg is teszi – annak dacára, hogy ez az osztály nem könnyen szólal meg. A felkínált játék az, hogy a táncosoknak az igazgató által letiltott Horda című munkájukhoz szükségük van a diákok segítségére, hogy együtt töltsék fel a koreográfia hiányzó részletét. Három kisebb csoportban beszélgetnek a hordaságról, és saját ötleteikből épül fel végül a mozgássor. A hallótávon belül lévő csoportban a két táncos – Mádi László finoman irányba terelő és Horváth Adrienn elfogadó – attitűdje egymást erősíti: másokat és másokat, de mindkettő képes megmozdítani a mozdulás határán lévőket. Horváth Adrienn mondata, hogy nincsen rossz mozdulat, még a széken ülve is felszabadító. Végül a csoportok megmutatják saját koreográfiájukat, majd a teljes osztály belakja a táncteret, a szavak helyét átveszi a mozdulás, és noha jól láthatóan vannak bliccelők, és talán kívülről nézve jobban érződik a hordaság, mint amennyire ezt a mozgók magukra veszik, valami elkezdődik. A diákok előbb vesznek részt kortárs táncban, minthogy életükben bármikor láttak volna – és valóban részt vesznek benne.

Images_26520
Fotó: Kálócz László
Horda 2

Létezik egy Horda című koreográfia, amit 2013-ban mutatott be a Közép-Európa Táncszínház. Kun Attila ezt a befogadóhoz a szokottnál könnyebben kapcsolódó, a kortárs tánc nyelvismerete nélkül is magunkkal vihető, maga által komponált előadást dolgozta át erre a programra. És itt a második bevállalás: a színész-drámatanárként képzett Kardos János táncosként vesz részt a produkcióban. Hogy az éles kontraszt ellenére sem lóg ki a lóláb, egyként dicséri Kun Attilát, aki ráírt egy kevéssé technikás szerepet, és Kardos Jánost, aki ezt a szerepet mégis meg tudja tölteni. A pulzálva sodró lendületű produkció nem csupán elbírja azt, ahogyan a vendégek a korábban összeállított mozgássoraikkal egy adott ponton bekapcsolódnak, de jelenlétükkel valódi esztétikai érték keletkezik: a sokféle mozgásos képesség együtt a koreográfia szintjén is létrehozza a Hordát.

A közös alkotás bensőséges lecsendesedésébe érkezik vissza az igazgató, akiről talán már mindenki megfeledkezett, ám aki maga nem feledkezett meg arról az utasításáról, hogy az általa rendezett koreográfiát kellett volna megmutatni a diákoknak. A program ezen a ponton teljesedik ki: az imént született közösséget most számon kérik. Takács Gábor egyértelmű és tudatos játékrontó, mégis képes megszólaltatni a cinkosságban rajtakapott diákokat. Akik ekkor – alkatuk szerint szavakkal és/vagy gesztusokkal – kiállhatnak magukért, a Hordáért. Érvelnek, elzárkóznak, próbálnak meggyőzni: gondolkodnak.

Miközben közösség és egyéniség, játék és valóság, kortárs tánc és kortárs gondolkodás egyszerre történnek ebben a nagy ívű, mégis aprólékosan kidolgozott előadásban, az jut eszembe, hogy ez a helyzet vajon nem a mi és a minket megkérdőjelező mások, a befelé nyílás-kifelé záródás csömörlésig jól ismert automatizmusát erősíti? Vajon ez a játék akar-e és tud-e több lenni, mint önmagunk, valamint a saját közösségünk megvédése? Egyáltalán dolga-e többnek lenni?

Images_26519
Fotó: Kálócz László
Horda 2

A pedagógusok egy része hiányolni szokta az ilyen típusú programoknál a levont tanulságot, a tételes üzenetet, míg mások éppen ezt értékelik nagyra. Az idegen nyelvek ismerete, tudjuk, hasznos dolog. Meggyőződésem, hogy a kortárs tánc nem idegen nyelv – az önálló gondolkodás pedig végképp nem az. Hogy az utóbbi mennyire hasznos, meg lehet kérdezni szüleinktől, tanárainktól, nemzetünk vezetőitől. Vagy csuriban lehet maradni … na jó, nem lehet.

(2014. december 5.)

Török Ákos

2015. január 28., 07:07

0 hozzászólás