Azt mutatja fel, amit nem akarunk látni, pedig tudjuk, hogy van: önmagunk kilátástalanságát. De látni kell, még mielőtt bárki azt gondolná, hogy minden rendben van. Nincs – és most többről van szó, mint szimpla aktualitásról.
(tovább)Az előadás izgalmas hibridként egyszerre idézi meg a japán kultúra letisztultságát, kalligrafikus szépségét, áttetsző minimalizmusát és a metropoliszok színes, villódzó őrületét. Frenák Pál nem fél erős színekkel festeni a fehér színpadi vászonra, koreográfiája féktelen dinamikájú, organikus káosz-butoh.
(tovább)