Az ember szomjazza az egyszerű, könnyen átlátható, világos és egyértelmű életet. Legyen valaki, aki megmondja, hogy hogyan kell enni, inni, aludni, barátkozni, szeretkezni, élni, ölni, gondolkodni. Erre ott van Isten, vagy ha nincs, hát ott van Isten földi helytartója, aki szemlátomást nem hagyja homályban saját magát sem létezése, sem akarata szempontjából. A harmincas évek Németországában ezt a földi helytartó szerepet Adolf Hitler vindikálta magának, Rudolf Hess, a születő Harmadik Birodalom második embere pedig hithű keresztényként kénytelen volt Isten és Isten között őrlődni. Az Aradi Kamaraszínház előadása elemi erővel robban tíz parancsolatban, Harsányi Attila párját ritkító játékával.
(tovább)A szöveg „elektrosokk”-ütése az, ahogy a szerző, Alina Nelega távolsággal kezeli hősét, Hesset. Hiába a nácizmus szimbóluma, a szvasztika eredetileg a boldog életet jelképezte, és Hess ebben az értelmében hisz teljes meggyőződéssel.
(tovább)