Van, aki az idegenektől fél, van, aki az idegeneket elutasítóktól. Van, aki rákényszerül, hogy identitását egy másik identitású közösségben vállalja, van, aki a sajátját és közösségéét félti a máshonnan érkezettek identitásától. Tulajdonképpen mit is jelent az, hogy szélsőség? És kinek a szempontjából mi az? Miért alakul ki, hogyan reagálunk rá, ki lehet a hibás, miért nem foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel? Mi az, hogy hatalom, hogy érdek, mi az állam feladata? Mik motiválnak egy embert? Még hosszan sorolhatnánk azokat a kérdéseket és gondolatokat, amelyek ezen az előadáson keresztül felvetődnek. De a színház kirendelt csapata nem csak kérdéseket tesz fel, az előadást egy beszélgetés is követi, aminek köszönhetően minden lehetőség adott ahhoz, hogy az éppen felnevelkedő diákok ne csak folyton azt kapják, hogyan kell öntudatlanul azonosulni hol ezzel, hol azzal (amit a szülők, az iskola, a barátok, a média kínál-elvár), hanem azt is, hogy hogyan kell kérdezni, hogyan lehet kialakítani saját véleményüket.
(tovább)