Twitter Facebook
Kultpol - összefoglaló

Vidnyánszky vállalná a Nemzetit, Márta nem vállalta a Fesztiválirodát - Vita a művészi szabadságról


2010. december 17., 16:20

Mi történt az elmúlt napokban a színházi életben, a kultúrpolitikában? Vidnyánszky vs. Alföldi, Vidányánszky vs. kritikuscéh, Színházi Társaság vs. Teátrumi Társaság, petíció a sajtó és a művészet szabadságáért, POSZT és a pécsi igazgatóválasztás, Trafó, Petőfi Csarnok, Fesztiválközpont, Centrál Színház. A hétvégére összefoglaltuk a legfontosabbakat.

A hét elején nagy vihart kavart az egyik internetes portál értesülése, amely szerint eldőlt, hogy Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a debreceni Csokonai Színház igazgatója váltja Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház élén. A hírből rövid időn belül botrány lett. Vidnyánszky ekkor még sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a hírt, a Nemzeti Színház Zrt. közleményben tudatta, hogy most a társulat a munkára koncentrálna, és nem kívánnak ilyen hírekkel foglalkozni, hiszen 2013-ig Alföldi az intézmény szerződött vezetője. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egy illetékese szűkszavúan csak annyit közölt, hogy nincs kiírva pályázat a Nemzeti Színház igazgatói posztjára, tehát nem aktuális a kérdés.

Images_3657
Fotó: Gordon Eszter
János vitéz I. - Udvaros Dorottya, Stohl András, Söptei Andrea
Azonban Vidnyánszky Attila két nappal később már nyilatkozott az [origo] hírportálnak, és ebben azt mondta, informális keretek között már régóta beszélgetnek arról, hogy ő lehetne a Nemzeti igazgatója, de a kész döntésről nem neki kell nyilatkoznia. Az interjúban azt mondja, a Magyar Színházi Társasággal annyiban ért egyet, hogy a művészeti élet szabadsága nagyon fontos, ám nem szabad egy szerző szellemiségét és üzenetét megváltoztatni. „A szerzői szándék meghamisítása a Nemzeti Színházban is, mint ahogy az egész magyar uralkodó színházi elitben is, trend – állítja Vidnyánszky. – Ez egy kicsit álságossá teszi a művészi szabadság ügyét. Nagy dolog a művészi szabadság, ugyanakkor azt gondolom, azok a morális kérdések, amelyeket az imént felvetettem, szintén fontos alapkérdései a magyar színházi szakmának. Legalábbis annak kellene lenniük. Azért nem álltam ki a Nemzeti Színház elé Alföldi Róbert mellett tüntetni, mert sok mindennel nem tudok azonosulni, például ezzel a művészi iránnyal sem, illetve a román nemzeti ünnep ügye is felháborított.” Szerinte a Nemzeti Színháznak a magyar színházi hagyományok, a magyar nyelv és a magyar drámai tradíció ápolását kell elsődleges céljának tekintenie.

Az interjúban sérelmezi, hogy a debreceni színház sikereiről – főként a párizsi Odeonban lezajlott vendégjáték-sorozatról, a sikeres operajátszásról – nem számolt be a színházi sajtó. „A hazai színházi élet egy igen jelentős részét meghatározó elit, amelynek kiszolgálója a magyarországi kritikustársadalom többsége, nem kifejezetten lelkesedik a szakmai sikereink láttán, jobb esetben relativizálja, rosszabb esetben elhallgatja azokat. Holott a mi külföldi sikereink az egész magyar színház sikerét jelentik – mégis, az ő kirekesztő, korlátolt szemléletmódjuk, valamint a szaksajtóban elfoglalt monopolhelyzetük következtében ezek az eredmények nem kapnak igazi publicitást.”

A Színházi Kritikusok Céhe értetlenül áll Vidnyánszky azon következtetése előtt, miszerint a Nemzetiben meghamisítják a szerzői szándékot. Ugyanis a Nemzeti nem Petőfi művét játssza, hanem Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő az eredetihez képest jelentősen módosított anyagú, a XX. század fordulóján született daljátékát. „A dalműben nincs üdvözülés: Jancsinak nem kell Tündérország, inkább hazamegy a falujába” – foglalja össze a kritikuscéh [origó]-hoz eljuttatott olvasói levele. „Alföldi Róbert rendező értelmezi, s nem meghamisítja a Kacsóh-művet. A szerzőhöz való hűségről, a szerzői szándék követéséről szóló számonkérő kommentárok méltatlanok a minőségi színházhoz. Mivel a szerzői szándékot kifürkészni lehetetlen (különösen halott alkotók esetében), e szándék meghamisításáról sem beszélhetünk: ez az értelmezés szabadsága ellen lenne. Maga Vidnyánszky egykor úgy rendezte meg (kiváló) Három nővér-előadását, hogy a harmadik felvonással kezdte a darabot. Vajon ő konzultált Csehovval a szerző szándékairól?” – teszi fel a kérdést a céh.

A kritikuscéh a művészi kifogásokból egyszerű politikai érvelést vél kiolvasni: „Vidnyánszky Attila csak azt követően kezdte el véleményezni a Nemzeti Színházban zajló munkát, amikor az parlamenti interpellációk és támadások tárgya lett (a János vitézt 2009 januárjában mutatták be). A Színházi Kritikusok Céhe nevében úgy gondoljuk, hogy egy mű színpadi értelmezése nem lehet politikai csatározások terepe” – zárul a levél.

Images_3656
A héten a kultúrára és a sajtóra gyakorolt politikai nyomás ellen aláírásgyűjtés indult az interneten. A petíció szövege szerint – aminek eddig (szombat hajnali update:) 1100 feletti aláírója van – „ha a politikusok döntik el, mi jó és mi rossz, mi számít kortárs művészetnek és mi nem, mi erkölcsös és mi nem, akkor a kifejezés szabadsága sérül”. Az aláírók kinyilvánítják, hogy nem fogadják el a művészet és média fölött gyakorolt politikai kontrollt.

Egyre feszültebbnek tűnik a viszony a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság között. Bár a cél az egységes szakmai érdekképviselet, úgy látszik, a szakma képtelen egységben gondolkodni. A mostani elhidegülés oka az, hogy a Színházi Társaság december 6-i tisztújítása során a vidéki színházigazgatók Balázs Pétert jelölték a nekik járó alelnöki posztra, ám erről vita alakult ki, ugyanis a szolnoki Szigligeti Színház nem tagja a Színházi Társaságnak. Balázs Péter – akiről egyébként a héten jelent meg könyv, A szeretet útján címmel, a Kairosz Kiadó Magyarnak lenni című sorozata keretében – otthagyta a közgyűlést, és lemondott a delegálásról. A jelenlévők hosszas vitát folytattak a delegálás jogosultságáról, hangsúlyozva, hogy nem a személlyel van probléma, hanem az elvvel, és az egyesület alapszabályában foglalt lehetőséggel. A vita során számos kritikai megjegyzés érte a Színházi Társaságot és az alapszabályt is, így a közgyűlés végül az elnökségi tisztújítás elnapolásáról döntött.

Az viszont eldőlt, hogy a továbbiakban Stenczer Béla, a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja vezeti tovább a POSZT-ot, a művészeti vezető személye azonban még mindig kérdéses, ugyanis az függvénye a pécsi színház vezetésének, márpedig még nem lehet tudni, ki lesz februártól a pécsi teátrum igazgatója. A pályázatot már kiírták, a hírek szerint Balikó Tamás, a jelenlegi direktor mellett Dörner György, Márton András, Mohácsi János, Rázga Miklós és Moravetz Levente jelentkezik a posztra. Döntés erről januárban várható.

A hét elején még egyértelműnek tűnt, hogy Márta István, az Új Színház igazgatója veszi át a Budapesti Fesztiválközpont vezetését Zimányi Zsófiától, ám a Fővárosi Közgyűlés ülésén Márta visszalépett, azzal az indoklással, hogy „nem adottak a feltételek”. Arról viszont döntés született, hogy pályázatot írnak ki a Centrál Színház igazgatói állására, ugyanis a jelenlegi vezető, a csőd szélén álló Vidám Színpadból új arculatú, prosperáló belvárosi teátrumot létrehozó Puskás Tamás mandátuma az évad végén lejár. Szintén eldöntött tény, hogy a Petőfi Csarnok a Trafó részeként működik tovább – a beolvadás koncepciójáról most még csak elvi döntést hoztak a képviselők.

Címkék

0 hozzászólás