Twitter Facebook
7óra7-kommentár

A senki földjén – A független színház megszűnéséről


2012. március 8., 10:00

Images_12233
Azt kell hinnünk, itt valami nagyon nem stimmel. Nézegeti, nézegeti az ember az idei POSZT programját, és nagyon nem megy valami a fejébe.

A nagy kiegyensúlyozási és kompromisszumkötési szándékban valami teljesen elveszett. De olyan igazán nagyon. Az előadások sora, mint mindig, vitatható: van néhány komolyan vehető előadás, és néhány olyan, ami legalábbis kérdéses. Van fővárosi, van vidéki. Van színházitársaságos, van teátrumos. Biztosan jegyezni kéne, hogy van jobbos meg van balos.

Milyen érdekes lenne tudni, hogy ment a harc. „Egy Katonáért adok egy vidéket!” „Jó, akkor a Purcǎretéért kérek egy Mohácsit!” Vagy valahogy így képzeli az ember, persze, ez fikció, így nem mehetett, mert az nem lehet.

Máris itt az ellenvetés: ez ízlés kérdése. S ez így is van; a véleményünk az egyes beválogatott előadások többségéről elolvasható. A POSZT-válogatóknak joga, hogy más tessen nekik, és joga van azt választani, amit akarnak, amiben meg tudnak egymással egyezni. A POSZT nem minőségi válogatás, elég furcsa kimondani és leírni, de a POSZT az tényleg „csak” a POSZT. Ez persze elég szomorú, épp olyan, amikor a színház valamiféle öncél érdekében jön létre, de ahogy azokat az előadásokat is megnézik emberek, ezeket is meg fogják nézni.

Azonban ezen felül ez a válogatás jelent valamit.

Azt, hogy a független társulatok nem léteznek.

A nagy kiegyensúlyozásból valahogy kimaradt az a bizonyos hatos kategória.

Lehet, hogy a POSZT válogatói már a kőszínházba ojtott független társulatokat vizionálták maguk előtt, „Nem is kell velük törődni, kérlek” – mondták egymásnak – „fél lábbal már a struktúrában vannak”. Mert mi mást mondanának, amikor kínosan ügyeltek arra, hogy egyszínházbólcsakegyelőadás meg budapestvidékhatárontúl meg ilyesmi.

Ma beszéltünk több független társulattal, azt állították, járt náluk válogató, így csak ez lehet a következtetés: ma független társulatok nincsenek.

Nem létezik például a Szputnyik Társulat – Antigonéjuk hiába osztályterem-színház, mégis talán belefért volna a (és itt most felsorolás jönne, de csakazértsem) mellé. (Nota bene: a POSZT számára a gyermek- és ifjúsági színház sem létezik, akkor sem, ha netán minden tekintetben tökéletes előadás készül, ahogy szerencsére volt rá példa jó párszor az elmúlt években. Az akkor is „csak” gyerekszínház, végtére is ez sem létezik.)

Nem létezik a Mundruczó Kornél fémjelezte Proton Színház sem, jobban is teszik, hogy Madridban, Párizsban, Berlinben játszanak, a következő előadásuk bemutatója a Wiener Festwochen keretében lesz, na de azért Bécs mégsem a POSZT, ugye!

Nem létezik a Krétakör sem, végtére is a Krízis-trilógia kétharmadát nem átallották Prágában (jó, ez végül is film lett) és Münchenben (ez meg opera, az se való a POSZT-ra) bemutatni. A „maradékot” ugyan a Trafóban mutatták be, de az meg úgysem számít. Biztos nem volt alkalmas tér rá, a fene essen ezekbe a progresszívekbe, hogy nem ragaszkodnak a kukucskaszínházhoz…

Pintér Béla sem létezik, persze. A Kaisers TV, Ungarn vélhetően tényleg nem illett bele a koncepcióba, Pintér maga sem illik bele, azzal, hogy képes önálló, releváns nyelven hosszan sok embert megszólítani, közérthetően megfogalmazni bonyolult dolgokat, ráadásul humora is van, nem is akármilyen. Kétségtelen: nem ájult tisztelettel beszél legendákról és mítoszokról, hanem elevenné teszi őket, használja azokat… És nézik! Gyanús, nagyon gyanús! Úgyhogy ezzel még inkább nehéz valamit kezdeni.

De nem léteznek a Tünet közérzeti előadásai, nem léteznek Kiss Márton darabjai, nem létezik a Francia rúdugrás, nem létezik a Caligula helytartója, nem létezik Gergye Krisztián, nem létezik a Kortárs Drámafesztivál, nem léteznek a lakásszínházak, nincs HOPPart, nincs TÁP Színház, nincs KoMa, és a sor hosszan folytatható.

Majd kapnak lehetőséget az OFF-programban, ahol a helyük van.

Még mielőtt bevonulnak a kőszínházakba.

Félreértés ne essék: nem gondoljuk, hogy ezeket az előadásokat kellett volna beválogatni a POSZT-ba, azt sem gondoljuk, hogy a függetlenség önmagában jelent valami minőséget. Az viszont beszédes és jellemző, sőt jelzésértékű, hogy a válogatók egyet sem találtak, ami megfelelt volna a válogatásnak. Pedig elég lett volna a fentiek – vagy bármely más, függetlennek nevezhető előadás – közül egyetlen egy is – ha már nem valami szempontrendszer alapján, hanem a kiegyensúlyozás szándékával hajlítunk fából vaskarikát. Csak egyetlen egy, hogy a független szféra ne azt érezze: veletek nem számolunk. Sem a jobbpart, sem a balpart, sem a színháziak, sem a teátrumiak.

A független színház hajója lassan partot ér – a senki földjén.

Címkék

1 hozzászólás

Jónás Péter több mint 3 éve

Miért nem szól hozzá senki? Pedig érkedes lenne hallani, ki szerint miért nincsen egyetlen független előadás sem a poszt-on. Nekem csak kérdések jutnak eszembe. Talán a független besorolhatatlan? Nevében is benne van: nem függ semmitől – talán nem hatalombarát? Értem ezalatt: nem ellenőrizhető, zsarolható, leváltható, nem „kezelhető” olyan eszközökkel, melyekkel a kőszínházakat lehet „felülről terelni”? Maximum agyonhallgatható, anyagilag ellehetetleníthető?…