Twitter Facebook
Nézőpont Extra | POSZT 2012

FESZTáv-nézőpont 2.: Akadálytáv


2012. június 14., 14:00
POSZT-beszámolók naponta a 7óra7-en

Itt a napsütés, zsong az utca, zsong a Zsolnay-negyed is, kezd formát ölteni az Uránszív. Osztrák vadászok lövöldöznek, szól az elektromos hegedű. De mit cipel a Szatyros néni a szatyrában? És mit keres egy lokális színházi akció egy fekete színházteremben?

Lassan vége a monszunnak, az eső elmúltával napsugár éri a földet, így Pécs ismét kezd méltó lenni a mediterrán város kitüntető címre. Ennek örömére a Zsolnay-negyed is lassan zsongásnak indul: a játszóházak megtöltődtek gyerekekkel, mindent különféle élőzenés dallamok hatnak át. Hasonló zsongással vágnak neki az Uránszív alkotói a második napi bemelegítésnek, hogy végre életre kelhessenek a lokális történetek.

Images_13908
Fotó: Komjáthy Máté
Uránszív - Ávéd János, Bencsik 'Becse' Gergely

Ketten nem folytatják a közös munkát, mert zenei ízlésük nem volt összeegyeztethető az előadás zenei világával. „Nincs harag” – teszi hozzá Schermann Márta, és olybá tűnik, tényleg sikerült békésen megbeszélni az elválást. Ennek ellenére egyre összetettebb formákat kezdenek felvenni a jeleneteket kísérő hangok. A klasszikus mellett ma már egy elektromos hegedű is megszólal; egyre több pillanatot hat át a zene, ami szerencsésen őrzi fél-improvizatív jellegét, garantálva, hogy a nézők fülébe ne komolyzenei igénnyel megkomponált koncert, hanem élő hangok kerüljenek.

Az egyik klasszikus hegedű például izgalmas, egészen intimnek tűnő viszonyba kezd kerülni egy flamencotánc által életre keltett flamingó-halállal. A törékeny madár vesztét a hadseregek repertoárját megszégyenítő fegyvermennyiséggel, John McClane-t elhomályosító lazasággal lövöldöző osztrák vadászok okozzák. Bár a kaposvári színművészetisek jelenete reggel még nem nagyon tudja megugrani a tegnapi prezentátum szintjét, némi megmunkálás után délutánra ez már kétségtelenül megtörténik.

Images_13907
Fotó: Komjáthy Máté
Uránszív - Fábián Péter, Benkó Bence, Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián

A továbbra is visszafogott és fegyelmezett keretek között zajló próba néha annyi energiával és hangerővel töltődik fel, hogy mellette futballhuligánok szurkolása ártatlan ismerkedésnek hatna. Érdekes, hogy ehhez abszolút illeszkedik a csárdásszerű néptánc – olybá tűnik, tegnap óta az alkotók megtalálták az alkalmas helyet a hatásos koreográfia számára. És végre a Szatyros néni jelenete is előkerül, sőt lassan egy sajátosan ízlésficamos jelmez is társul a karakterhez.

A pécsi Szatyros néni egyébként megsaccolhatatlan élete miatt vált – már-már országosan – híressé. Arra vonatkozólag csak legenda-szerű tippek keringenek a levegőben, hogy mit cipelhetett a zacskójában, megbolondulásának okáról már nem is beszélve – vagy éppen foglalkozásáról: többek szerint füttyművész volt. Utóbbit a csapat olyannyira készpénznek veszik, hogy már az Ávéd János által komponált füttyszólót gyakorolják. Az alkotók a jelek szerint – nagyban köszönhetően Hárs Anna szövegének – misztikus eldöntetlenségben fogják konkretizálni a néni karakterét.

Persze nem csak remek pillanatok, de bakik is akadnak (mondjuk, hol ne akadnának, ha nem egy próbán). A mauzóleumos jelenet esetében nem mindig sikerül megfelelően elővezetni kulcs és zár viszonyát – néha a zár nyitja a kulcsot, vagy zárat nem adnak a kulcshoz. Egyelőre kevésbé látszik világosnak, hogyan fognak testet ölteni a különböző karakterek, és hogy a megírt szövegek hogyan oszlanak meg az amatőr és a profi képzésben részt vevő szereplők között. Akadnak néha ritmuszavarok is a zenében, de hála a közös hangolásnak, ezek folyamatosnak tisztulnak.

A nap végére egy újabb jelenetről is lehull a lepel. A nézőket egy pécsi bűvész-tanonc fogadja és alkalomadtán szórakoztatja majd, amihez ma kiválasztanak pár trükköt. A poénokat továbbra se lövöm le, ahogy azt se, hogy mi a bűvész titka – nem mintha tudnám: tényleg ügyesen csinálja.

Images_13906
Fotó: Komjáthy Máté
Uránszív

Lassan a FESZTáv mögötteseire is fény derül. Jó húsz perces sétára a POSZT szívétől is kikerülhetetlennek tűnik az a válogatóknak kiadott ukáz, miszerint a versenyprogramban nem szerepelhet különleges helyszínt igénylő produkció. Az Uránszív eredetileg este, speciális helyszínen játszódott volna, de ezt valamiért nem lehetett biztosítani. Olyannyira nem, hogy a pécsiek életét feldolgozó, mindenképpen rendhagyó esemény szombat este a négy fal között, egy szép fekete színházteremben kerül premierre (és darabtemetésre, egyben). Nyilván vannak indokok, amivel ez magyarázható, csak hát remek kérdés, hogy egy alapvetően a közösséggel és a közönséggel szorosabb viszonyra törekvő előadást – aminek vélhetően jót tenne egy különleges, intimebb helyszín – miért kell ilyen keretek közé szorítani. Mintha a lényeg – egyébként a színház leglényege – kapna gellert. Vajon mikor lesz az az egyszerű tézis közismert (akár csak a színházi szakmán belül!), hogy a színház nem egyenlő a kukucskaszínházzal?

Nota bene: hogy eme, ha vélhetően nem is az ördögtől, de mindenképpen színházidegen embertől vett gondolat – miszerint nem szabad az előadásoknak megtalálni, de még csak keresni sem a maguk terét Pécsett –, illetve eleve a pécsi helyszínmizéria milyen kárt képes okozni, azt kedd este a Bánk bán című előadás szemléletesen prezentálta. Ami Kecskeméten, egy intim térben – a Ruszt stúdióban – élő és közvetlen előadás volt, az a pécsi kamaraszínház tekintélyes méreteinek hála, távolságtartó kémcsőnek látszott (pedig ez az előadás is „kukucska”). Igaz, így is átjött, hogy mekkora munkát ölt a társulat a produkció létrehozásába, csak éppen ilyen körülmények között pont az hiányzott belőle, ami a színházat valóban színházzá teszi: hogy éljen a nézőkben – pedig nem kellett volna több egy közvetlenebb térnél. De legalább száznál több néző látta – ezek után mondja azt bárki, hogy fúj, szórakoztatóipar.

Vissza a Zsolnay-negyedbe: nemsokára, napi pár óra erejéig a színpadon is próbálhatnak az alkotók – teljes napot csak az előadás előtt tölthetnek a helyszínen. Reméljük, jól veszik az akadályokat.

Nyulassy Attila
Pécs

FESZTáv:

>>> 1.: Lokális és független
>>> FESZtáv – a Független Előadó-művészeti Szövetség a POSZT-on

POSZT-blog 2012:

>>> 1. nap: Köz-társaság
>>> 2. nap: Angolok és angyalok
>>> 3. nap: Nincs bocsánat
>>> 4. nap: Utcára nyílik?
>>> 5. nap: Szövegelések
>>> 6. nap: Veri az ördög a feleségét
>>> 7. nap: A hetedik törpe

Háttér:

>>> 1.: Barátság, szakma, béke, POSZT
>>> 2.: Fesztiválok innen-onnan
>>> Nyolc előadás, amely a POSZT-válogatásból kimaradt

Címkék

0 hozzászólás