Twitter Facebook

Égi és földi dolgokról, avagy a nyírbátorságról – Ilyen volt a Szárnyas Sárkány Hete


2011. július 15., 13:00

Images_8287
Középkori gyermekhazárd
Aki keres, talál alapon és azon is túl, az idei fesztiváltúránk eddigi állomásain találtunk fontos mondanivalót: hol dermesztőbbet (POSZT), hol jövőbe látóbbat és sokkal megnyugtatóbbat (VOLT). A nyírségi Nyírbátor utcaszínházi fesztiválja mindezen messze túl van: semmit nem üzen, semmit nem mond, csinál valamit. Ez lehet a Szárnyas Sárkány Hetének valódi üzenete.

Persze, messze nem volt problémátlan az idei fesztivál. Voltak, akik meg tudták oldani a felmerülő technikai malőröket, mint például Simon Balázs a Folytassátok című előadás hangulatfelelőseként, vagy Kim Potter a második napon, akinek hangfala némult el az előadás megalapozó részénél többször is kényelmetlen fészkelődést keltve, amit a showman profi idiotizmussal fordított át derültségbe, de voltak olyan esetek is, amikor ez megoldhatatlan kellemetlenséget okozott (pl. a Liliput Társulat Bolondok falva című előadásánál).

Az első napi eső elmosta a tervezett fesztiválkezdet jelentős részét, helyszínváltásokra kényszerítve a szervezőket, az azt követő napokat a rekkenő meleg tette hendikepessé, ráadásul a Várostörténeti sétány világos kövezete és falai között egy túlforrt katlan jött létre, amelyet majd száz méteren keresztül elviselni a sok relikvia ellenére sem volt könnyű. (Ebben a tekintetben elgondolkodtató lehet az eset, amikor egy több órás esküvői fotózás után ugyanezen a helyen a menyasszony menyasszonyi pompában-sminkesen, a vőlegény fekete mellényben, fekete öltönyben, mindketten izzadtság nélkül vonulgattak sárkányölőtől sárkányig, egyik Báthoritól a másikig.)

Images_8285
Kősárkány

Rendszeres Szárnyas Sárkány fesztivállátogatók elmondása alapján a fesztiváltér régebbi, faszerkezetes, lépcsős, padozatos atmoszférája nem csak hogy árnyasabb volt, de hangulatában is jobban illeszkedett a Fesztivál jellegéhez, mint a városrendezés utáni, szobrok övezte monumentális kőkatlan. (Hogy a Szárnyas Sárkány valamelyest is árnyassá váljon, az ültetett facsemetéket nézve minimum négy-öt év szükséges.)

A fesztivállátogatók komfortérzete érdekében tett egyik helyszínváltoztatás sajátos élménnyel lephette meg azokat, akik a Tintaló Társulás Zsiga föstő fest című produkcióját megcélozták, és amelyet a szervezők a Báthori István Múzeum kertjének forróságából a múzeum egyik belső kiállítótermének több száz éves hűvösébe helyeztek át. A Báthorik fénykorának impozáns, dísztelen fapadjai ürességüknél fogva bizarr módon ülték körbe az egyszemélyes, egyetlen hatalmas barna iskolai füzetből elővarázsolt történeteket Zsiga föstőről, a fehérből lett színes világról, a színes-árnyas gyermeki félelmek, valójában gyámoltalan kis szörnyecskéiről, a közönséges kis virág kékjének szépségéről, és a magát gólyának föstő feketerigó barátságáról. A mesélő Badacsonyi Angéla közvetlen, kedves előadói lénye és izgalmas előadása rajzokkal és babákkal a helyenként csikorgósan didaktikus meséket igazsággá tudta tenni, példázva ezzel a pedagógia egyik azon egyszerű tényét, hogy aki tud tanítani, attól szívesen tanulunk.

Images_8289
Színmese

A fesztiválszervezés szemmel láthatóan mindent megtett, hogy elviselhetőbb legyen a meleg, ez azonban néha kevésnek bizonyult: például a Sétányon megrendezett zenei koncert(ek) esetén, amelyet kizárólag a dísztóba lógatott lábbal lehetett elviselni.

A környezeti adottságokon túl maga a vásári-utcai kiszerelés is különös élmény volt annak, aki a fővárosból érkezett. Gólyalábasok egyik nap labdatrükkökkel és névjegyosztogatással (ORT-IKI Báb- és utcaszínház) produkálták magukat, másnap pedig egy egészen különleges, mozgásos, gólyalábas, meseszövős, ördögös mesével Kökény Matyiról. Egy kicsinyke legény harca a hatalmas Jó és a hatalmas Ördög közötti választásért ebben a hatalmas, színes leples, gólyalábas kiszerelésben nem volt több, se nem kevesebb, mint egy mese, egy játék, ahol a fejünk felett vívják harcaikat a Jó, a Rossz, és a Kisember. Miközben az egész fesztivál legjobb kalapozós ötletét is jegyzik: amikor Kökény Matyi elindul agyonverni az Ördögöt, egy többmázsás buzogányra van szüksége, amihez szegény édesanyja csak vajmi keveset tud hozzátenni, így a mesélő-zenész körbejáratta az övére csatolt Matyi babát fémeket gyűjteni kiskalapba. Rohantak is a gyerekek tucatjai kerek fémdarabokkal támogatni a vállalást.

Images_8286
Kökény Matyi

A Kuckó Művésztanya Színház középkori vásári komédiái a maguk verses-nyelvi ízével, a Múzeumkert fenyői közé dobottság kendőzetlenségével-közvetlenségével, hozzánk szólásával szintén sajátos, mindennap megjelenő, kellemes résztvevői voltak a Fesztiválnak. Az ő előadásaikkal kapcsolatban meghallott megjegyzés egy tizenegy-két éves kislánytól, amely azt reklamálta, hogy „nem volt végük”, még fakadhat az újfajta élmény idegenségéből, vagy a Megasztárokon edzett, pesti dramaturgiai érzékből, de A paraszt meg a „lábakélt” szamár című előadásuk után, amikor az egyik csöppség az előadás után odament a csalót alakító színészhez, átölelte a térdét, és azt mondta, hogy szereti őt, már inkább sejtetett valami zavarosságot (legalábbis ebben az előadásban). A csikóval vemhes paraszt meséjük még akkor is szerencsésebbnek érződik, ha voltaképpen egy hatalmas szellentésnek, kanalat szaró lendülésnek a történetét verseli a nézőknek 1 éves kortól 85 éves korig, határozottan antiszemita élből.

Images_8288
A paraszt meg a „lábakélt” szamár

Hogy mi értelme a gondokról, a nehézségekről, az ad hoc megoldásokról beszélni egy olyan utcaszínházi fesztivál esetén, amely minden hőkomforttalansága ellenére tagadhatatlanul különleges élmény volt? Néhány napnyi utcaszínházi fesztiválozás után könnyen azon kaphatta magát az egyszeri pesti, hogy éppen ezek a félrecsúszások, egyediségek, elakadások és kiakadások, az elejtett labdákkal való játék, a hangosítással és a nézőkkel vívott csaták a Szárnyas Sárkány Fesztivál egyik veleje: a 70 éves forma koromfekete romaasszony, aki belecsípett Kim Potter fenekébe előadás közben, egy pár éves kisfiú, aki minden báb- és maszkos előadáson műanyag játékkését ajánlgatta gyilokra, majd militáns alapállása jutalmaként együtt dobolhatott Kökény Matyival, segítve őt annak nem kevésbé harcias tervében.

Images_8290
Kökény Matyi
Problémák és megoldások, nyitott jurtákban való beszélgetések kora hajnalig színházról, utcáról, hagyományról és kultúráról vagy éppen filozófiáról, pár száz forintos, maszk alakú műanyag sárkányok, hatalmas mechanikus szerkezet a katolikus templom bejáratánál, amelyik egy cirkusz mindennapjait mutatja verkliszerűen megállíthatatlanul, és valami jóféle, az eddigi fesztiválokon inkább csak nyomokban átélt oldottság az emberekben egymás irányába. Oldottság az előadók részéről, akikkel akár még előadás közben is beszélgethetett a bátrabbja, és valamiféle – közvetlenkedéstől mentes – távolságcsökkentő oldottság a fesztivállátogatók között.
A Kökény Matyi mese kikiáltott üzenete, hogy a pokol mindig nyitva áll, a mennyországba már nehezebb a bekerülés módja, sajátosan hangzott ott, ahol jól láthatóan a legtöbben sem nem könnyű, sem nem egyszerű utakon járunk, de ezen a Fesztiválon mindenképpen egymáshoz nagyon közelieken.

A Szárnyas Sárkány Hete XIX. Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál vásárba illő volt anélkül, hogy pusztán csak vásári látványosságokat szórt volna két marokkal. Hagyományőrzőket, hagyománykeresőket és talán még hagyományteremtőket is láthattak a leghőállóbb fesztivállátogatók, miként egy varázsos előadást a lengyel Teatr Akt társulattól A kurátor álma címmel, amelyben festmények jelentek meg mozgással, színekkel, képekkel és – kissé nehezebben követhető – izgalmas gondolatokkal.

Meg lehet emelni mindezt a sárkányölés legendájával, a Szárnyas Sárkány elázásának és elégetésének idei kerettörténetével, embereken és isteneken való elmélkedéssel (miért Szárnyas Sárkány a fesztivál neve, és miért nem Báthori Fesztivál), el lehet gondolkodni a kő eksztázisáról vagy éppen arról, hogy a Semmi mi módon valamizik, de nem nagyon van mit mondani akkor, amikor július 10-én éjfél felé javában a viharosra gerjedt szelekkel átjárt záróünnepség közben, még sárkányégetés előtt egy sárkányt mintázó felhő elnyelte a Holdat, majd néhány perc után visszaengedte.

Valahol itt lehet a válaszvonal egy jó fesztivál és az ünnep között: ünnep talán az, ahol égi és földi dolgok összeérhetnek. Ehhez persze bátorság kell. És ha már szóvicc, akkor például nyírbátorság.

Török Ákos

Kapcsolódó:

>>> Kalapos fesztivál, avagy a Sárkány vége és eleje
>>> Szász Zsolt: „Most súlyosabb a helyzet, mint bármikor volt” – Szárnyas Sárkány Hete

Címkék

0 hozzászólás