A darab negatíve utópikus azt illetően is, hogy mi vár ránk: soha semmi jóra nem vezet, ha – az archaikus társadalmak gyakorlatához visszatérve – a hatalom határozza meg a kultúrát. Hiszen abból a teljes elszemélytelenedés, a sterilizáció következik, a távoltartás a valódi lényegtől, a jó és szép kánonba foglalása és definiálása. Innen pedig egyetlen lépés az érzésektől, érzelmektől mentesség, csak a számított reakciók mechanikus előidézése, a kultúrterror – a visszatérés az őskorba… Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Katona László a vígszínházi csata után vezetnek be bennünket a nézés tudományába egy elképzelt, de nem annyira távoli jövőben.
(tovább)