Kutyaszorítóbban: Csak saját erőből
Egy félmeztelenre vetkőzött fiatalember fehér inggel a kezében jön ki a sátorból. Tanácstalanul körbenéz, majd eszébe jut valami. Elindul, egészen a kőplacc széléig halad, és amint olyan részhez ér, ahol a föld kitüremkedik a kő alól, legugol, és gondosan elkezdi a földbe döngölni az (akkor még) tiszta ruhadarabot. De nem látszik elégedettnek és elkezdi az inggel csapkodni a bokrot. Amikor megfelelő nyúzottságúnak érzi az inget, boldogan elindul a sátor felé.
Furán venné ki magát, ha mindez akárhol másutt történne, de a Zsámbéki Színházi Bázison ez a világ legtermészetesebb dolga. A Kutyaszorítóbban összpróbája előtt vagyunk, amikor a fentebb leírt mozgássorozatot produkáló Kovács Gergely színészhallgató, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzőse örömmel újságolja, hogy maga kísérletezte ki ezt a módszert, amellyel az utolsó jelenetre éppen alkalmassá lehet tenni a jelmezeket. „Belevágtam egyet a jégcsákánnyal is” – teszi hozzá, ami csak addig tűnik poénnak, amíg a darab első jelenetében fel nem tűnik az általa játszott Kék, kezében valóban egy csákánnyal. Amúgy a módszer hamar népszerű lett: fél percen belül újabb színészek jelennek meg, porba döngölni és bokorba csapkodni.
Radnai Márk, az előadás rendezője nem tűnik túl kipihentnek. „Dehogy vagyok fáradt” – mondja, cáfolva a cáfolhatatlant. Aztán kiderül, a látszat nem csal. Három óra szünettel reggel tíztől este tízig dolgoznak naponta augusztus eleje óta a Bázison. Alig egy hetük volt, hogy „belakják” az előadás egész környezetét, az elején a teraszon és a háztetőn játszottak, de amikor bekerült a végleges térbe az előadás, minden megváltozott, hiszen mindent az adott közeghez kell passzintani.
Az összpróba előtt mindenki „fent” van. A zsámbéki bázison a „fent” a bejárat utáni első kőépületet jelenti, a közönség onnan ismeri, hogy itt található a vizesblokk. Ebben az épületben alszanak a soron következő előadások alkotói, és ez a társadalmi élet színtere is. Kedélyes SZOT-hotel hangulata keveredik a lelakott úttörőtábor romantikájával. A csapat itt uzsonnázik éppen, a kép valóban ifjúsági nyári táborokat idéz: gyümölcsleves dobozok, májkrémes konzervek az asztalon, egy-két borosüveg a fal mellett. Az asztal egyik fele a diákhitelről diskurál, a másik arról beszél, hogy fogynak a jegyek. A morzsák, kakaófoltok és kiflicsücskök között laptop, néhányan valamelyik jelenet szövegét mondják össze, majd újra átbeszélik, ki mit és hogyan csinál. A teraszon komótosan áthaladó, magát láthatóan rendkívül otthonosan érző, céltudatosan közlekedő egér nem okoz különösebb riadalmat: mintha elidegeníthetetlen része lenne a zsámbéki bázis életének. Azt azért nem hagyják, hogy a konyhaként használt raktárhelyiségbe bemenjen. „Szerintem ő ette meg a sajtot” – mondja valaki, feloldva egy eleddig talán valódi rejtélyt jelentő kérdést.
Nem gondolná az ember, hogy a lelkesen trafikáló társaságot néhány perc múlva Andy Vajna kirablását tervező elvetemült bűnbandaként fogja viszontlátni – pedig így van. „Felhívnám a figyelmet, hogy öt perc múlva nyolc óra!” – mondja Tóth Péter, az előadás rendezőasszisztense, „civilben” a Szputnyik ügyvezetője félhangosan, és a terasz pillanatok alatt kiürül. Mindenki egy célért van itt: az előadásért – és ezt nem lehet nem érezni.
Ti miért vagytok itt? Nem kötelező, egerek mászkálnak a teraszon, pénzt nem kerestek ezzel – jó ez nektek? Ezt már Pálos Hannától és Borbély Alexandrától kérdezem, akik szinte egyszerre vágják rá, hogy szerintük ebben a pillanatban ők a legjobb helyen vannak. Azt mondják, ez teljesen más munka, mint az egyetemen vagy kőszínházban. „A filmben nincsenek női szereplők, és mi elfogadtuk, hogy ez az előadás a fiúkról szól. Néhány kisebb figuránk van, de ezeket gyakorlatilag mi hoztuk létre, mi találtuk ki. Sokkal könnyebb úgy, hogy az emberek jól ismerik egymást, és így a színészek olyan jellemeket játszanak, ami következik belőlük” – mondják. Nagyon örülnek annak is, hogy az előadás átjárást teremt az egyes évfolyamok között, hiszen itt együtt dolgozhatnak a „martonosokkal” (Marton László két éve végzett osztályának tagjaival) és a „zsámbékizsótérosokkal” (Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor jövőre harmadéves osztályának tagjaival). Saját osztályukat jó és összetartó közösségnek mondják, amelyben már korán kiderült, hogy Radnai – mint mondják – „rendezői aggyal” gondolkodik; ezt úgy dekódolják, hogy képes „a színésznek hasznos” dolgokat mondani. „Emiatt mindig mindannyian felnéztünk Márkra” – mondja Borbély Alexandra. Nyilván innen az intenció a rendezői pálya felé.
Az előadásban (amelyről Mayer Bernadette jóvoltából tudunk mutatni a cikkben és alatta képeket) pedig van Tarantino és van jócskán Magyarország: a mi színes embereink – Fehér, Kék, Narancs, Szőke, Barna, Rózsaszín – nem gyémántot, hanem Andy Vajna vagyonát szeretnék elrabolni, épp a születésnapján. Van benne valóság és van abszurd, jelenidők és flashbackek. Hosszú csöndek és apró nevetések. Aztán még hosszabb csöndek, de nagy röhögések is. Az előadás – egy filmbejátszás kivételével – egyben lemegy az összpróbán, a szigorú tekintetű rendező még sokat jegyzetel. Azért valahol ő is elneveti magát, mert van olyan pillanat, ahol óhatatlanul felgurgulázik az illedelmesen visszatartott kacaj. Szerda sajtóbemutató, csütörtök főpróba, péntek bemutató. Vélhetően az aprómunka időszaka következik: finomhangolás, időzítés, alternatív megoldások keresése. Pénteken nyolc hónap munkája kerül a közönség elé, amit csak az alkotók lelkesedése, akaratereje és tenni akarása finanszírozott, senki és semmi más. Illetve még néhány jószándékú ember segítsége. Itt egy csapat, amely meg akarja mutatni magát, és azt, hogy mit tud saját erejéből, önállóan létrehozni, mit tud a saját színházából átadni. A léc, amit ők állítottak maguknak, magasan van – ám a látottak alapján állítható: sikerül megugrani.
Aki kíváncsi, hogy csinálják, nézze meg őket pénteken, szombaton és vasárnap Zsámbékon. Tarantino-feeling magyaros módra a műemlék rakétabázis hangárjában. Érdemes kipróbálni.
Ugrai István / Zsedényi Balázs
Kapcsolódó:
>>> „Mi huszonévesekről beszélünk” – Beszélgetés a Kutyaszorítóbban alkotóival
>>> Kutyaszorítóbban – időpontok, színlap, fényképek
>>> Kutyaszorítóbban@Facebook