Meglehetős fejtörést okoz ez előadás: vajon mit jelenthet, ha egy krampusz kegyetlenül megaláz, és agyontorzított elektromosgitár-kakofónia közepette megkúr egy angyalt? A közönségnek két és fél órája van rájönni erre a jelentős mondanivalóra, de ezzel nem maradhat abba az izzasztó, kimerítő, gigászi harc a Tudásért, mellyel annyi nélkülözésben leélt, kegyvesztett év után végre megjutalmaz minket A Művészet. Az ördög ugyanis onnan támad ránk, ahonnan a legkevésbé várnák a magasan kvalifikált elitkultúra erkölcsben megőszült végvári vitézei: a tévéből. A meghatóan igaz művészi tisztánlátás csillogó etalonja végre lerántja a leplet rothadó világunk hívságairól és felszínességéről, bűzös erkölcstelenségünk bűnben edzett lelketlen mocsaráról.
(tovább)
