A totális értelmetlenség, a végtelenségig kiterjedt semmi, amihez képest minden mindegy, ami mindent felülír és annulál. Ismerős, nem? Ilyenkor szokták a szülők azt mondani: tinédzser, majd kinövi.
(tovább)„Mindenki azt várta tőlünk, hogy vigyük valamire az életben. Valamire vinni pedig azt jelentette, hogy lesz belőlünk valaki, de ezt senki sem mondta ki hangosan. Halkan se. Egyszerűen a levegőben, vagy az iskola kerítésén lógott, beköltözött a kispárnáinkba, vagy a plüssállatokba, melyeket, miután kiszolgáltak, a padlásra száműztünk porfogónak. Eddig nem tudtam, hogy így van ez. Pierre Anthon döbbentett rá. Megijedtem. Féltem Pierre Anthontól. Félelem. Még több félelem. Annál is több félelem.”
(tovább)