Ezen az estén nem tudjuk meg, hogy III. Richárd miért döntött a gazemberség mellett, pedig vannak pillanatok, amikor megcsillan a saját gonoszságával és mások életével játszadozó gazemberség, de legyőzi a harsányság, ahogy az egész előadást is.
(tovább)A késő középkori angol király – testi és lelki torzsága ellenére – igazi reneszánsz figura, az érdek, a hatalom megszállottja. A drámaköltő ezt a teljesen negatív jellemet belülről ábrázolja, és érezteti, hogy jelleme a magány szörnyű poklában ferdült el. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek” – mondja híres, a nézőt is szinte bűnrészessé tevő nyitó monológjában, s véres gaztetteit, melyekkel hatalomra jut, a hidegen kitervelt szerepjátszás eszközeivel hajtja végre.
(tovább)