„Az életem csúcsán vagyok, annyira, hogy most lenne a legjobb meghalnom, hogy boldogan tegyem” – namármost úgy vagyunk berendezkedve, hogy amint ez valakiben felmerül mint lehetőség, onnan kezdve csak lejjebb van. És jön az értelmetlen problémagyártás, az élet pedig egy abszurdan szürreális vízióvá változik, ahogyan a Neptun Brigád Toszkána című előadása is, jelenetről jelenetre. A mobil csak csörög, hogy megmondja a tutit – az előadásról, meg annak a problémájáról –, aztán nem találunk ott semmit. Izgalmas.
(tovább)