Mel elveszti az állását, miközben folytonos konfliktusban áll a szomszédok egy részével (ne háromemeletes bérházra, hanem sokemeletes lakáskomplexumra tessék gondolni, máris megtöbbszöröződik a lehetséges haragosok száma), ráadásul a lakást is kirabolják, amelynek folyományaként hősünk a huszadik század egyik népszerű betegségének, az idegösszeroppanásnak a tüneteit kezdi produkálni, így neje kényszerül a kenyér- (helyesebben előrecsomagolt mikrókaja-) keresetre. Hősünk testvérei, igaz, rögtön ott teremnek, ám nem lelkesek attól, hogy segíthetnek, bár később mégis megteszik, ám az újra magára lelő Mel nem fogadja el a pénzt, azonban végre lehetősége nyílik bosszút állni a hangos elégedetlenkedést általában vízzuhataggal honoráló felső szomszédon. Szegény embert még az ág is húzza, de legalább szereti a felesége. Nagyjából így foglalható össze a 88. utca foglyai című bohózatnak szánt produkció.
Mel és Edna Edison élete fenekestül felfordul, amikor Mel, a gazdasági válság következében elveszíti az állását. Egzisztenciájuk megrendül, és Mel önbecsülése összeomlik.
