A Forte Társulat Bűn és bűnhődése után Kritikus Órát tartottak a Szkénében Jászay Tamás, a Színházi Kritikusok Céhe tagja vezetésével, az alkotók és a közönség részvételével.

A 220 perces előadás után most először tudott a Szkéné Színház közönségtalálkozót szervezni, amikor nem este játszották a Bűn és bűnhődést, hanem délután. 25-30 néző maradt ott az ankétra a Szkéné büféjében, tea mellett, várakozón, érdeklődőn és elégedetten. Horváth Csaba rendező, Garai Judit dramaturg, a Raszkolnyikovot játszó Pallag Márton, valamint Nagy Norbert, Andrássy Máté és Földeáki Nóra ültek az asztalnál.

Bűn és bűnhődés (fotó: Dusa Gábor)

A beszélgetést profi módon vezető Jászay Tamás onnan közelített, hogy érdekes volt nézőként végigkövetni Horváth Csaba útját a tiszta táncelőadásoktól egy 600 oldalas nagyregény színpadi változatáig. Sokan megpróbálták már színre vinni Dosztojevszkij regényét, s a legtöbben nem tudták elkerülni a puszta történetmesélés csapdáját.

Horváth Csaba elárulta, hogy régi terve volt a mű színrevitele. Először egy meglévő adaptációval kezdtek dolgozni, majd rájöttek, hogy afölött eljárt az idő, így Garai Judit nekiállt újat készíteni. Sokat tanakodtak azon, hogyan lehet a regényt a Forte különleges színpadi nyelvéhez idomítani. A rendező úgy véli, hogy a színpadi eszközök, amiket használnak, kifejezetten hívták ezt a regényt. Először nagyon hosszúra sikerült a változatuk, azután folyamatosan húztak, szedtek ki belőle.

Fehér László, Földeáki Nóra (fotó: Dusa Gábor)

A kritikus felhívta a figyelmet arra, hogy Horváth Csaba előadásai – pl. a legutóbbiak, A te országod, a Patkányok vagy a Szürke galamb – az emberi nyomorúság színterein játszódnak. A rendező megjegyezte, hogy valóban fontos számára a művek szociális környezete. Folyik vita arról, hogy a színháznak a valóságot kell-e ábrázolnia vagy az ideális világot, akár ideológiák mentén is  eltérhetnek erről a vélemények. Ő érzékeny a legnehezebb helyzetű társadalmi rétegek problémáira.

Szóba került, évődés tárgyaként, hogy a Forte előadásai általában igen hosszúak. Nincs ebben provokatív szándék – mondta a rendező. Nekik maguknak a legnehezebb, különösen amikor ritkán játsszák a darabokat, és a nagy időigény miatt az sem oldható meg, hogy előadás előtt végigpróbálják.   

Jászay Tamás kérésére Pallag Márton felidézte, hogy amikor az olvasópróbán megtudta: ő lesz Raszkolnyikov, sokkot kapott a hírtől és egy hétre elment a hangja. Közel négy órán át színen van, és hatalmas mennyiségű szöveget mond el. Közben annyira kell ügyelnie, hogy minden stimmeljen, ez kiüríti és iszonyatosan elfárasztja. Inkább lejátszaná egymás után a Forte összes előadását, mint a Bűn és bűnhődést egyszer.

Mészöly Anna, Ballér Bianka Gréta, Földeáki Nóra

Megtudtuk, hogy új szereplők álltak be a produkcióba ezen a délutánon: két színiegyetemista, Mészöly Anna és Ballér Bianka Gréta vett át szerepet, s mindenki erősen koncentrált, segítette, hogy rendben menjen a dolog. Nagy Norbert elmondta, hogy bár több hónap szünet után játszották most újra az előadást, nem volt nehéz a feladat, a mozgásokat, a zenei részeket kellett felfrissíteni, de ettől nem szoktak kétségbe esni. Ennek kapcsán elhangzottak méltató szavak Ökrös Csaba zenéjéről, majd a díszlet felől érdeklődött Jászay Tamás. Hogyan jött a sok fekete polifoam matrac  a játékhoz? (A címben szereplő megfogalmazás a kritikus leleménye.) Horváth Csaba elmondta, hogy ezek a matracok egyrészt segítik a terek gyors megváltoztatását, másrészt érzékeltetni képesek az útvesztőt, amibe Raszkolnyikov jutott.

Földeáki Nóra úgy írta le a díszletben való létezést, hogy a matracok azonnal adtak egy tartást, egy állást. Mezitláb vannak valamennyien, s ahogy rálépnek a matracra, láthatatlanul kapaszkodnak belé a lábujjukkal. Játékosan próbáltak, sok ötlettel, azután a rendező megszűrte a megoldásaikat.

Pallag Márton, Nagy Norbert, Kádas József, Horkay Barnabás (fotó: Dusa Gábor)

Jászay Tamás a humort vetette fel mint témát, amire Horváth Csaba megállapította, hogy őt gyakran képzelik zord, színészevő rendezőnek, pedig ő is és a társulat is szereti a humort. Nem azt a fajta humort, amely harsány, egyértelmű kacajokat fakaszt. Kerülik a túl direkt dolgokat és az illusztrációszagú ábrázolást. De szeretik, ha olyan a közönségük, amelyik veszi az árnyalt humort.

Kérdésre egy néző bevallotta, hogy ő már háromszor látta az előadást. Annyi ember van a színen, és minden matracon történik valami, ezért többször kell szemügyre vennie. Valószínűleg még további alkalmakkal is tudna felfedezni a játékban újabb izgalmas látnivalókat.

Bűn és bűnhődés (fotó: Dusa Gábor)

Egy másik néző megkérdezte, nem tart-e a rendező attól, hogy a Forte stílusa mint védjegy, annyira jellegzetes, hogy rajtuk ragad, és a Tar Sándor-előadásuk esetleg ugyanolyan lesz, mint a Dosztojevszkijük. Horváth Csaba azt felelte, hogy ez mindig kérdés, de a megnyugtató válasz az, hogy az alkotói szándékuk nem a műfaj, hanem a mű színre vitele. A cél az adott mű lényegét kifejezni azokkal eszközökkel, amikkel dolgoznak. Most épp egy realista nagyregény ismert figuráit játsszák, és a munkájuknak ez a része nem különbözik más színházak hasonló jellegű munkájától. A színészeik klasszikus módon építik fel szerepeiket. Ennek része, hogy a testükkel, a mozgásukkal is a kifejezést szolgálják.

A beszélgetés végszavát egy néző adta, aki elmondta, hogy mindenféle elvárás nélkül jött az előadásra, és már az első percben bizalom alakult ki benne a játszók iránt. Annyira egyben volt minden, hogy ő ha akarná, sem tudná szétbontani.