7óra7

Iszonyat
7óra7: (2/10)
Közösség: (0/10)

Iszonyat

A miniszter felesége / Nemzeti Színház

2016. 12. 19. | SoósAndrás

Az előadásnak nem stílusa van, hanem utalása egy stílusra.

Mögöttünk aludtak”, „Ez még ennyi tapsot sem érdemelt” – A miniszter felesége című előadásról ilyen és még durvább hőzöngések közepette iszkolt a közönség. Különös, forradalmi szellem hatotta át a nézőteret: akik voltak olyan kitartóak, hogy az előadás szünetében nem engedtek a menekülés csábításának, a második felvonásra egészen közvetlen baráti viszonyba kerültek székszomszédjaikkal, keserves összenézések és „nem hiszem el”-ezések formájában. Az este valódi cselekménye kétségtelenül a nézőtéren zajlott. miniszter2_foto_eori_szabo_zsolt.jpgSchnell Ádám és Udvaros Dorottya (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Hogy mi volt ez az előadás, a színlapból lehet leginkább rekonstruálni: a kicsit ügyefogyott Popovics Szimeun (Varga József) miniszter lesz, a felesége, Zsivka pedig minden lében kanál attitűdjétől vezérelve hozzálát saját miniszterfeleségségének létrehozásához. Kunyeráló rokonok, arany bútorok, -kagylók, -vázák és -fogak, a sznobéria szétválaszthatatlan masszájában úszik az előadás, amiben valamiféle bohózatszerű cselekmény szálai bukkannak fel időnként, hogy aztán ismét elmossa az iszonyú vontatott és önismétlő áradat. Valamire nagyon emlékeztet ez az előadás: ha minden létező bohózatot összekeverünk és átlagolunk, pont A miniszter feleségét kapjuk. Az előadásnak nem stílusa van, hanem utalása egy stílusra, nem értelme, hanem utalása egy értelemre. Nagyjából mint amikor google fordítóval fordítunk le egy szöveget, amely ilyenformán megválik mögöttes tartalmától, logikájától, rendszerétől.

A miniszter felesége két és fél órás sehova-nem-tartás, de elemeiben is igen gyorsan bosszantóvá válik: Udvaros Dorottya mint Zsivka egy önérzetes nagyasszony és egy naiv kispolgárnő keresztezésében találja meg a főszereplőt. Rikácsol, csoszog, és mégis, pont ettől lenne szerethető, ha játéka nemcsak emlékeztetne, hanem valóban eggyé válna azzal a markáns karakterrel, amit következetesen kikerül. Ismételt trükkökké foszlik szét Farkas Dénes Csédója és Tompos Kátya Dárája is: ők is nagyon emlékeztetnek valamire, a fiatal, bohó szerelmespárra. Nekifutásból vágnak neki az életnek, izgágák és  szerelmesek, csak éppen felejthetőek is.

miniszter3_foto_eori_szabo_zsolt.jpgUdvaros Dorottya és Tompos Kátya (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

És a tánc. A szereplők állandóan táncolnak, de minimum kergetőznek és cikáznak a Nemzeti hatalmas színpadán. Talán a balkáni szenvedélyt igyekezett így megteremteni Árkosi Árpád rendező, de a verekedéskoreográfiák, táncok, satöbbik buzgó forgatagának önmagában megnyerő látványán kívül semmi más nem indokolja ezeket a fél-egyperces betéteket, mint hogy történjen valami a színpadon. Hasonló kitöltőelemnek tűnik az a két, folyamatosan ismételt zene, amely a darab fordulópontjain, jelenethatárain szól, de felcsendül akkor is, ha éppen a lehúzott függöny mögött hosszú percekig rendezik át a színpadot.

Ekkor kerül a középpontba a színpad előtere. Ott ugyanis mindig történik valami, általában ugyanaz. Egy távvezérelt, mozgatható s látszólag önjáró pódium, ami hol átgurul a színen, hol vele kergetőzve bohóckodnak. Az előadásról lerí, hogy rengeteg pénzből gazdálkodhatott, de mi végre? A darab szereplői, különösen Tompos Kátya és Udvaros Dorottya legalább nyolcszor átöltöznek, korhű, aranyozott bútorok zsúfolódnak a színre, vagy épp egy felhajtható fedelű guruló óriáskagyló, amiben el lehet bújni egy sehova nem tartó leselkedős epizódban, tömegjelenetekre emlékeztető zsúfoltság, egymondatos szereplők és még egy nyúl is, amelyet Miskey Roland, a rosszcsont Rákót megformáló gyerekszínész gyömöszöl bele egy cilinderbe. Miskey egyébként a leghitelesebb figura, láthatóan imádja ezt a bajkeverő Rákót alakítani, engedéllyel azt mondani a Nemzeti Színház színpadán többszáz nézővel szemben, hogy „picsa”.

miniszter4_foto_eori_szabo_zsolt.jpgUdvaros Dorottya és Farkas Dénes (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Az előadás egyszer véget ér, de inkább csak elmúlik. A jelenetek nem kapcsolódnak össze, az előadás teljesen ritmustalan, habár legfőbb törekvése az iszonyatos pörgés kényszerítése közepette pont egy feszes ritmus megteremtése lenne. Félórák telnek el anélkül, hogy az idő vánszorgásán kívül bármit észrevennénk: A miniszter felesége semmiféle kapcsolatot nem tud fenntartani a nézővel, aki így már az első percektől kezdve magára marad.

(2016. december 17.)

A miniszter felesége adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr7212056851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása