A Kortárs Drámafesztivál ötödik napján olyan előadást is láthatunk, aminek a történetét a mi felelősségünk befejezni.

Az idén 13. alkalommal megrendezett Kortárs Drámafesztivál eredeti célkitűzése jelentősen kibővült: az 1997-ben létrejött fesztivál kezdetekben a magyar kortárs dráma eredményeinek áttekintésére alakult, ez azóta már a teljes európai kortárs dráma figyelmére és a kortárs színház progresszív irányzatainak bemutatására bővült ki. Nem véletlen tehát, hogy idén a programsorozat fókuszában a fiatal színházcsinálók állnak.

Horváth Márk végzős bábszínész-hallgató tárgyanimációs kurzusán vehetünk részt az Auróra Fesztiválklubban 12 órától. A négyórás tréning során Arany János balladái alapján készíthetünk etűdöket kis csoportokban, és olyan kérdésekre kaphatunk választ, mint hogy „Mit jelenthet egy kukoricakonzerv vagy egy csorba kancsó a bábszínpadon? Milyen tárggyal lehet egy fiatal gyereket, vagy épp egy vénembert megjeleníteni?”

Fekete Ádám és Kárpáti Pál (fotó: Badinszky-Tolvaj Annus)

„A Titkos Társulat nem titkos és nem társulat.” Akkor mégis micsoda? Kárpáti Péter drámaíró alkotói műhelye, ami hivatalosan 2012-ben alakult meg, olyan tagokkal, mint Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla, Boross Martin, vagy újabban Fekete Ádám. „Hogyan kezdődött? Hét évvel ezelőtt ketten – Nagy Zsolt és Kárpáti Péter – dolgozni kezdtünk a HOPPart Társulattal. Ebből született a Szörprájzparti, az Astoriánál, egy ú.n. titkos lakásban. Azért volt titkos, mert a bérházban senki nem tudta, hogy ott színházat csinálunk. Alkalmanként hatvan-hetven embert csempésztünk föl.” A Titkos Társulat előadásaira jellemző, hogy véresen komolyan veszik az improvizációt: Mucsi Zoltán nemcsak eljátszotta, valóban kihívta a rendőröket, Terhes Sándor pedig megindult Szigetszentmiklós felé, mikor megtudta, hogy szerep szerinti feleségét ott találták meg holtan.

Az Auróra Fesztiválklubban nézhetjük meg legújabb előadásukat, a Baby Bluest. „Bence és Manci összeismerkedik egy fogorvosi rendelőben. Pár nappal később Manci teherbe esik. A gyereket vállalják, és összeházasodnak, annak ellenére, hogy mindketten tisztában vannak vele, hogy ez nem kiérlelt közös döntés a részükről, inkább a véletlen játéka.” A „darab” szerzője, Csizmadia Kinga szándékosan befejezetlenül hagyta a történetet, így a nézők feladata lesz kitalálni, hogyan tovább, aminek apropóján elgondolkozhatnak azon, mit jelent sorsunk alakítása.

Csombor Teréz, Szemenyei János és Nagy Viktor a Macska a forró bádogtetőn előadásában (fotó: Walter Péter)

A POSZT legjobb előadásért járó díját elnyerő Macska a forró bádogtetőnt 19 órakor nézhetjük meg a kecskeméti Katona József Színházban. Zsótér Sándor az elmúlt években több amerikai „családi drámát” vett elő és értelmezett át. Ez az átértelmezés Tennessee Williams darabja estében „olyan jól sikerült, hogy sokkal több jött ki a darabból annál, mint ami benne van – vagy ha benne is van, nem szokás kihozni belőle.” – írtuk kritikánkban. A „magyarra fordítás” földrajzi és nyelvi szinten is megjelenik, csak igen furfangosan: a „make love” magyarul nem szerelmeskedni, hanem „szerelmet csinálni” marad, a „sister – in – law” nem sógornő, hanem nővérem a jogban: Zsótér és alkotótársa, Ungár Júlia ilyen finom eszközökkel értelmezi és értelmezi át a művet.

A nagyváradi Szigligeti Színház vendégjátékát, Az esetet láthatjuk az Ódry színpadon. A darab különlegessége, hogy egy fiatal drámaíró, Szíjártó Tímea-Aletta műve, és 2014-ben elnyerte a dráMÁzat Debüt kategóriájának fődíját. A műből Sardar Tagirovsky rendezett előadást, amit még Kisvárdán láttunk, akkor így írtunk róla: „Embertípusokat vonultat föl. Ahogy a színlap is mutatja, van a Nő, a Férfi, aztán a Boldog Nő, a Savanyú Nő, a Halkszavú nő, a főnöknő, meg van Pista, sőt B1, B2 és B3 is. Összesen tizenhét szereplő, és egyik sem fő-, továbbá több szálon futó történetek, ami nem könnyíti meg a néző helyzetét. A hétköznapi életből ellesett életképekkel van dolgunk, olykor szomorú, olykor humoros jelenetekben.”

Bár az alapműtől nem voltunk lenyűgözve, Tagirovsky ambiciózus rendezői megoldásai korábban is felkeltették az érdeklődésünket: „Aki látta a Nemzeti Színházban a 6 című előadást ugyancsak Tagirovskytól, az a rendezésben számtalan hasonló motívumot ismerhet fel, csak ezúttal teljesen más alapanyaggal – XIX. századi orosz kisregény helyett kortárs magyar drámával – van dolgunk. A különbség ellenére a rendezői munka egyformán hatásosan működik mindkét előadás esetén.” Az előadást két időpontban, délután 3-kor és este 7-kor nézhetjük meg.

Kapcsolódó

A körön kívül maradni - Kortárs Drámafesztivál, negyedik nap
Fejhallgató és bekötött szemű néző – Kortárs Drámafesztivál, harmadik nap
Mai polihisztorok - Kortárs Drámafesztivál, második nap
Jézus slmam poetry hegyi beszéde - Kortárs Drámafesztivál, első nap