Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál kezdődött Pécsett, amelyre ezúttal is számos országból érkeznek egyetemi társulatok. Az első nap beszámolója.

A Pécsi Tudományegyetem színháza idén ünnepli alapításának huszadik évfordulóját, és már tizedik alkalommal rendezi meg saját fesztiválját. A teátrum 2011 óta a Zsolnay Kulturális Negyedben működik önálló játszóhellyel: itt, illetve a nem messze fekvő Bóbita Bábszínházban láthatóak november 3 és 5. között számos európai ország egyetemi színházi produkciói. Észtország, Litvánia, Bulgária, Oroszország, Belgium és az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémiájának magyar nyelvű előadásával Szerbia is képviselteti magát a programban; ezen kívül három nagy magyar egyetemi városból: Debrecenből, Szegedről és természetesen Pécsről láthatunk produkciókat.

A találkozó valódi nemzetköziségét azonnal tapasztalhatja az odalátogató: a nyelvek bábeli kavalkádjában találgathatja, éppen melyik csoport beszélgetése üti meg a fülét. Ez most bolgár vagy orosz? Észt vagy litván? Az észt tényleg hasonlít a magyarra? (Nem.) Persze a közös nyelv az angol, szinkrontolmácsoltatik is minden, az egyetem rektorhelyettesének beszéde is, aki elmondja, nem csak a JESZ és a találkozó jubilál, hanem a pécsi egyetem is, amely jövőre ünnepli fennállásának 650. évfordulóját.

Az első előadást mindjárt a nyelvrokonok prezentálják: Észtországból érkezik a Tartui Egyetemi Színház Bulgakov Morfium című elbeszéléséből készült előadása. A novella nagy része egy vidéki orvos, Poljakov doktor naplójegyzeteit tartalmazza, amelyben a morfiumtól való egyre súlyosabb, végül öngyilkosságba vezető függőségéről ad beszámolót. Az előadás három szereplővel játszatja a történetet. Irakli Gogia rendezése szinte rémálomszerű víziót vázol fel: alig megvilágított térben vagyunk, középen nagy adag homokkal, sejtelmes zenei aláfestéssel, ami néha Verdi Aidájának ismert témájába vált át. Álom, morfinista képzelgés és valóság kibogozhatatlan elegyét látjuk, egy egyre biztosabban az őrületbe vesző ember széteső világát, ahonnan már nincs visszaút.

A súlyos bulgakovi képek után a Bóbita Bábszínházban egy sokkal vidámabb előadás részesei lehetünk a Liège-i Királyi Egyetemi Színház jóvoltából. A francia nyelvű előadás címe – Tapétának lenni – kis magyarázatra szorul: a franciában ez a kifejezés (faire tapisseire) azokat a lányokat jelölte, akiket a régi nagy bálokon senki nem kért fel táncolni, így a fal mellett ülve maradt nekik a dísz(let) szerepe. A nyolc nőt és négy férfit felvonultató produkció be is mutat egy ilyen jelenetet, de az előadás egésze a férfi-nő viszony általában vett feltárására vállalkozik. A színpadi jelenetek mellett filmbejátszásokat is látunk: az egyikben kisiskolásokat kérdeznek meg arról, hogy mi egy herceg, a másikban felnőtteket, hogy milyen számukra az ideális személy. Feliratozás és franciatudás hiányában a válaszok érthetetlenek maradnak, de a sokszor pantomimszerű jelenetek miatt összességében mégis követhető ez a mozaikszerű előadás.

Hogy a nagyszámú nem magyar nyelvű közönség ugyancsak feliratozás hiányában mit értett Pintér Béla A Démon Gyermekei című darabjából, kérdéses. A Szegedi Egyetemi Színház előadása először dolgozza fel a drámát szerzője után, az eredetit ismerő néző pedig fölfedezhet hasonló motívumokat a két rendezésben. A zsarnoki anyát, Y. Kovácsné Faragó Zsuzsát Pintér Béla után például itt is férfi játssza. Nyéki Tamás jó választásnak bizonyul a főszerepre: színészileg érezhetően ő a legerősebb a társulatból, karakteres játékával szinte egyedül is elviszi az előadást.

A Démon Gyermekei nem tartozik Pintér Béla legmélyebb és legerősebb darabjai közé; leginkább A sütemények királynője könnyített változatának tűnik rémes apa helyett rémes anyával. Két félresikerült család találkozása egy eljegyzésen, viccesen japánosított környezetben. Amatőr és kísérletező kedvű társulat számára kifejezetten jó választás, hiszen a szándékosan ötletszerű, de jól megírt és humoros darab nem köti meg túlságosan az alkotók kezét, viszont biztos alapot ad egy jó előadáshoz. A szegediek gondolnak valamit Pintér Béla művéről, láthatóan élvezettel és kedvvel nyúlnak a darabhoz, amely így sikerrel szólal meg.

A bábeli nyelvzavar a második napon is folytatódik: a debrecenieké mellett egy bolgár, egy litván és egy orosz produkciót is láthatunk majd.