De hova tűnt Tony Blair?
Peter Morgan Audienciája nem színdarab – bár kétségtelenül annak igyekszik álcázni magát párbeszédeivel, impozáns díszletével és elegáns kosztümökbe és öltönyökbe öltöztetett színészeivel. Történetnélkülisége nem lenne baj, karakternélkülisége azonban annál inkább az. Így ugyanis az Audiencia nem más, mint egy II. Erzsébethez intézett háromórás áhítat.
Halász Judit (fotó: Almási J. Csaba)
Mert bár Halász Judit tényleg kifogástalanul, minden modorosság, erőltetés és manír nélkül oldja meg a húszas éveiben, az ötvenes éveiben és a nyolcvanas éveiben járó királynőt is, munkáját azért nem tudjuk igazán értékelni, mert sem Morgan, sem Valló Péter rendező nem nehezítette meg igazán a dolgát.
Az Audiencia válogatás a királynő és mindenkori miniszterelnöke rendszeres találkozóiból. Churchill. Wilson, Thatcher, Major, Cameron, stb. cserélődnek, Halász Judit pedig átöltözik. A jelenetek között Tahi Tóth László kamarása anekdotázik a könnyen koszolódó sárga székhuzatokról, a Tescóban beszerzett fűtőtestről.
Pedig a Vígszínház színészei ennél jobbat érdemelnének. Igó Éva egyszerre Margaret Thatcher karikatúrája és tökéletes megformálója. Lukács Sándor minden hájjal megkent Winston Churchilljét, valamint Fesztbaum Béla jellegzetesen jellegtelen, fanyar John Majorét is szívesen néztük, Hegedűs D. Géza pokróc, bumfordi Harold Wilsonjának pedig kijárna egy önálló előadás.
(Halász Judit és Seress Zoltán)
Már a színlapot nézve feltűnt, hogy a királyi család egyik legkritikusabb időszakában hatalmon lévő Tony Blair nem jelenik meg az előadásban (végül pár pillanatos emlékként feltűnt egy erőltetett Szuez-Irak párhuzam kapcsán). Ez nem azért aggasztott minket, mert visszasírnánk Blairt, hanem mert előrevetítette, hogy az előadás az ég adta világon semmilyen kétséget, kritikát, kettősséget nem fog felvetni.
Így is lett. Amikor az első felvonást végén, némi költségcsökkentési felvetésre reagálva a királynő indulatosan előadja, hogy márpedig ő Isten kegyelméből az, aki, és ki meri megkérdőjelezni az ő jogát a vidéki kastélyra és a háromszáz főnyi személyzetes jachtra, elkezdtünk reménykedni, hogy a második felvonásban talán láthatjuk azt, ahogy a királynő rádöbben: ő is csak ember.
Hát nem: semmi ilyesmi nem történt, ez a kijelentés, a háttérben szóló koronázási himnusszal végig a fejünk felett lebegve maradt a levegőben. Persze tud emberien viselkedni a királynő: maguk a párbeszédek is sokszor emberiek, valamint a fiatalkori önmagával folytatott dialógusok is ezt a célt szolgálnák – félig-meddig azonban hiába, ha az alapállás megingathatatlan.
Halász Judit, Kerekes József (fotó: Almási J. Csaba)
Az Audiencia londoni változatában az a Helen Mirren alakította II. Erzsébetet, aki a 2006-os A királynő című filmben is megformálta a címszerepet. Bár utóbbi alkotás nem hatvan évet ölel fel, csupán a Diana hercegnő halála körüli néhány hetet, az ott bemutatott II. Erzsébet mégis mérhetetlenül sokszínűbb és emberibb. Talán azért, mert a film kritikát is meg mer fogalmazni.
(2016. október 14)
Az Audiencia adatlapja itt olvasható.
