7óra7

Orbán visszapofozta Junckert
7óra7: (8/10)
Közösség: (0/10)

Orbán visszapofozta Junckert

Gerald Durrell: A hahagáj / Fejlesztés Alatt Q Társulat

2016. 02. 12. | SoósAndrás

Avagy hogyan védje meg országa természeti kincseit egy demokratikus diktátor? A FAQ társulat tolmácsolásában: fiatalos lelkesedéssel.

Van Karinthynak egy talán túlságosan is ismert novellája, a Találkozás egy fiatalemberrel: az élet előtt álló lánglelkű fiatal számon kéri idősebb énjét, hogy időközben mi lett a nagy álmokkal. Saját életünkből is fájóan ismerős szituáció, ahogy kellemesen elégikus kesergések közepette gyászoljuk ifjúságunk lelkes bumfordiságát. Ha erre a tapasztalatlan őszinteségre még bármiféle művészi igényű alkotás is épült: általában párás tekintetű, büszke- szülői tapsikolás lett a válasz, amennyiben persze, kiadtuk a kezünkből műveinket. És bár esztétikai szempontból legtöbbször botrányos alkotások születtek, az a bizonyos fiatalos valami mégis, megmásíthatatlanul értékessé tette. Nos, a FAQ társulattal az a helyzet, hogy ezt a mindannyiunk számára ismerős fiatalos lelkességet tudták megőrizni, de úgy kombinálták kellő mennyiségű, higgadt tapasztalattal és tehetséggel, hogy egyik összetevő sem akadályozza a másikat.

ha2_ki.JPGTóvaj Ágnes, Orbán Borbála, Rábavölgyi Tamás (fotó: Kállai-Tóth Anett)

Gerald Durrell bájos regénye, A hahagáj, eleve nagyon jól passzol ehhez a szellemiséghez: az a fajta mese, ami a szájbarágó gügyögés helyett komolyan veszi önmagát és egyben befogadóközönségét. A történet középpontjában egy Eldorádó-szerű, titokzatos sziget, Zenkali áll, egyedi flórájával és faunájával. Zenkali fontos stratégiai pontjává válik a Brit Birodalomnak, ahol ezt a különösen ritka növény- és élővilágot szándékoznak legyalulni egy repülőgép-leszállópálya megépítésének érdekében. Főszereplőnk, Thomas Foxglove, titokzatos nagybácsikájának utasítására utazik Zenkalira, ahol hamarosan a természetvédelem lelkes szószólója lesz, aki ebben a kedvesen hóbortos diktatúrában harcolja ki a sziget függetlenségét.

ha_all_ki.JPGAmit Árvai Péter rendező és a társulat erre a sztorira ráépített, az több, mint figyelemreméltó: a jelentősen megkurtított, sűrített regénycselekményből egy olyan pengeéles és ízes dialógusokra épülő darab született, ami néhol térdcsapkodósan szórakoztató, néhol állvakargatósan elgondolkodtató, néhol meg éppen megmosolyogtatóan bájos produkcióvá fejlődött, ahol a színészek nagyjából mindent megcsinálnak, amit egy kőszínházban elvárnánk tőlük. Boros Ádám egy személyben alakítja Thomas kifürkészhetetlen szándékú bácsikáját és Hannibalt, a császár jobb- és balkezét, Baradlay Viktor egyszerre frenetikus Papasz, a görög hajóskapitány, és az elképesztően laza, szórakozott Csaszi császár, Horváth Fruzsina pedig (ahogy a viccben a másodállásban halőrként dolgozó orvhorgász) egyszerre alakítja a jéghideg fejlesztésügyi minisztert, a repülőtér-építésért lobbizó Ludzsát, és egy természetvédő aktivistát is. Rábavölgyi Tamás játssza főszereplőnket, a józan Thomast, Orbán Borbála a hóbortos tiszteletest, Tóvaj Ágnes pedig Audreyt, Thomas bájos környezetvédő partnerét. És bár az alakítások között akad igen jól, és kevésbé jól sikerült is, színes és megformált karakterek kelnek életre előttünk, akik ki tudják improvizálni magukat szerepben maradva olyan kellemetlen szituációkból is, mint egy beakadó gitárkábel, ami miatt félre kell pakolni a gitárerősítőt.

(A fotón Rábavölgyi Tamás (lent) és Baradlay Viktor (fent) láthatók. A képet Kállai-Tóth Anett készítette.)

És ami talán a legfigyelemreméltóbb, az a fajta minimalista kreativitás, amit kisgyerekek kezében életre kelő fadarabok esetében láthatni: egy különleges növényvilágú, egzotikus sziget úgy válik teljesen távolivá , hogy ezt tulajdonképpen csak másfél díszlet szolgálja: a világ legkiábrándítóbb fürdőkádja, valamint egy ormótlan, nyeklő-nyakló állványzat. Ennyi kell a FAQ társulatnak, no meg egy nagy adag nyers tészta, hogy mindent elmeséljen: a kád például lehet asztal, trón, kabin vagy hajó, ez a nyálkás tészta pedig térkép, üzenet, vagy éppen bármit metaforizáló jollyjoker, amit akárhányszor földhöz vagy egymáshoz vágnak, a röhögés garantált marad.

ha_3_ki.JPGBaradlay Viktor, Boros Ádám (fotó: Kállai-Tóth Anett)

Egymáshoz vágnak, mert bár a környezetvédelem hangsúlyos elem, Árvai Péter a politikai játszmázásra helyezi inkább a hangsúlyt: a „demokratikus diktatúrába” lustult Csaszi egyik pillanatról a másikra változtatja meg szándékát repülőtér-ügyben, elcsattan pár oda-vissza pofon ’Hello Dictator!” felkiáltás kíséretében, van itt jobban teljesítés és külföldi fejesek: épp ízléses mennyiségű az aktuálpolitika, még ha kicsit indokolatlannak is érezzük, amikor egy kellemesen irreális mesevilágból visszazökkenünk a kellemetlenül irreális való világba.

És bár a gyermeki lelkesség gyönyörködtet, a kőszínházakon nevelkedett szem kiszúr még egy-két tapasztalatlanságból adódó, kósza üresjáratot: a monológ közben körbe-körbe loopolt mászkálástól némiképp leül a darab, miként a kicsit suta zenés betétektől is, ahol a hangszerek kicsit el is hangolódnak a reflektorok melegétől. Mindettől persze, könnyesre röhögött szemekkel, jó szívvel eltekintünk: a FAQ Társulat legújabb darabja után ugyanis ki kell jelenteni: az ún. „amatőr” társulatok másodligás csengése teljes mértékben idejétmúlt, hisz olyat tudnak, amit a kőszínházakban sosem fogunk találni.

(2016. február 5.)

Az előadás adatlapja itt található.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr838383874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása