Az egyik legjobb magyar társulat színházának ajtajára kerülhet lakat, ha hamarosan nem sikerül tisztázni a helyzetet.

Hogy Szerbiában sem rózsás a gazdasági helyzet, arról lehet némi fogalmunk, az viszont talán új, hogy a közalkalmazotti szférában évek óta tartó létszámstop úgy tűnik, ellehetetlenítheti az Újvidéki Színház működését is. És még mielőtt bárki a „bájos kis határon túli színi tömörülés, ej beh kár érte!” érzésével tudná le a dolgot, nem árt tisztázni, hogy az Újvidéki Színház a jelenlegi magyar nyelvű színjátszás egyik legjobb társulata.

Félreértés ne essen, nem a határon túliak között, hanem (ha esetleg retorikus túlkapásokra adnánk a fejünket) az egész világon: olyanokkal van pariban, mint a budapesti Katona vagy éppen a Krétakör Színház. Bánk bán című előadásuk idén két jelölést is kapott a Színikritikusok Díjára, és a benne játszó Krizsán Szilvia a legjobb női főszereplőnek járó elismerést mind a színikritikusoktól, mind a POSzT zsűrijétől hazavihette. Opera ultima című munkájuk pedig a 2014-es POSzT legjobb előadásának díja mellett két másik elismerést és egy különdíjat is nyert. Azon túl tehát, hogy nem lelkes, amatőr népművelőkről beszélünk, ami a határon túl történik, annak általában határon innen is vannak tanulságai.

Már decemberben megjelent egy írás az Autonomija nevű, vajdasági kulturális portálon, amely megkongatta a vészharangot, írván, hogy a létszámstop miatt december 31-én minden olyan színházi munkatárs munkaviszonya lejár Újvidéken, aki nincsen állandó alkalmazásban. Márpedig ezek után az újvidéki színházak „semmi mást nem tehetnek, minthogy lakatot tesznek az ajtóra.” (A szerbül megjelent cikk Krizsán Szilvia nyersfordításában jutott el hozzánk a színésznő egyik FB-bejegyzésén keresztül.) Venczel Valentin, a városi fenntartású Újvidéki Színház igazgatója hiába kért felvilágosítást a városvezetéstől, senki nem volt hajlandó nyilatkozni a témával kapcsolatban. Így indultak neki Újvidéken az újévnek.

            Bánk bán (fotó: Újvidéki Színház)

Az idei év annyiban hozott újabbat - ami a Magyar Szóban január 5-én megjelent cikkből derül ki -, hogy az Újvidéki Színház noha választ nem kapott a levelére, ám egy határozatot igen. Eszerint a 2002-es megalapítása óta 51 fővel üzemelő intézmény, amely a létszámstop miatt a 2015-ös évet 44 közalkalmazott és 7 szerződéses viszonyban álló munkatárssal fejezte be, 2016-ban mindösszesen 44 alkalmazott számára kap béralapot. Ez számszakilag éppen 7-tel kevesebb annál, amivel jelen pillanatban működnek. Venczel szavai, miszerint „ha egy embert kiveszünk ebből a közös alkotásból, akkor egy olyan elemet veszünk ki, amely nélkül az előadás minősége kérdésessé válik”, úgy tűnik, nem értek célba.

Ahogy az igazgató elmondta, a „fenntartó részéről voltak olyan sugallatok, hogy igazából némely intézmény a munkaerő-piaci racionalizációból nyertesként is kikerülhet. A csökkentés az egész közigazgatás területére vonatkozik, viszont bizonyos intézmények akár növelhetik is a munkaerő-állomány számát.” Jelen állás szerint úgy tűnik, az Újvidéki Színház minden díja, növekvő nézőszáma, szaporodó vendégjátékai és nemzetközi elismertsége ellenére sem tartozik ezekhez a bizonyos intézményekhez.

          Opera ultima (fotó: Újvidéki Színház)

Talán ez nem ugyanaz, mint ahogy határon belül lassan kivéreztetik a kulturális vezetés számára nem kívánatos színházi szférát, és talán azzal sem azonos, ahogy Magyarországon a kultúrára szánt pénzek egyre kevésbé a szellemi minőség, és egyre inkább olyan látványosságok felé áramlanak, mint amilyen az opera és a cirkusz. És talán holnap már meg is érkezik a levél az Újvidéki Színházba, hogy az intézmény kiemelkedő kulturális értéke, számokban kifejezhető eredményei és a fenntartható fejlődés figyelembevételével az 51 fős alkalmazotti állományt 3 státusszal bővítik. Nos, akkor nem szóltunk semmit sem.