*Radnóti Színház, Budapest, rendező: Horváth Csaba*
Horváth Csaba rendezése nem is annyira az isteni státuszú, belülről ádáz Fúriákkal riogat, mint éppen ezzel a közösen létrehozott, polgártársi Jóakarattal. (...) A mindvégig tragikus térbe folyamatosan szivárog a megúszásra játszó kisstíl: az ügyeskedés, a hárítás, a kifelé kacsingatás. A dráma végül nem a színpadon lévő erők között, hanem a színpad és a nézőtér közé feszül. Úgy kell döntenünk – mert ugye kell! -, hogy nincsen jó döntés.
*Pintér Béla és Társulata, Átrium Film-Színház, Budapest, rendező: Pintér Béla*
A kezdeti közhelyek miatti hátralépés után rohamtempóban húz be az anyag. A feszes előadás végig a szirupos giccs és az érfelvágós dráma között lavíroz, mesteri érzékkel. (...) Nem mutatnak példát, nem jelölik ki a helyes irányt, helyette megmutatják, hogy milyen esendőek és csodálatosak vagyunk mi, emberek. A magas szintű színészi alakításoknak köszönhetően minden fordulatot elhiszünk, vagy legalábbis azt, hogy egy drogos tripben ilyen csodálatosnak és esendőnek látszunk mindannyian.
2014. október 10. Kvartett
*Vígszínház, Pesti Színház, Budapest, rendező: Marton László*
Pontos alakításokkal, kiválóan működtetett helyzetekkel, az 1996-os Spiró- szöveg több, mint jópofa retró. A majdnem húsz évvel ezelőtti látlelet darabjait sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja az ország: roszognak a fogunk között, mint a mákszemek.
*Katona József Színház, Sufni, Budapest, rendező: Székely Kriszta*
A magány maximumát a cselekvés minimuma mondja el és feszíti pattanásig. Fassbinder szövege az alkotók keze között az egyén és a közösség közti meg nem értettség-történetté válik, amelyet a rendezés egy folyamatosan feszülő játékmodorban koreografál meg.
2014. október 16. M/S
*Katona József Színház, Kamra, Budapest, rendező: Dömötör András*
Annyi bizonyos, és ez az első pillanattól kezdve folyamatosan érezhető is az M/S című előadásban, hogy már régen nem abban a helyzetben vagyunk, amelyben a forradalomcsinálás kérdése pusztán hipotetikus lenne. (...) Dömötör András víziója a színházon kívüli, hazai valóság minden túlzott erőltetettségtől mentes, közvetlen áthallása. Azonban mindez egyszerre, formailag sok. (...) Mert hát a forradalomhoz forradalmárok, azaz mi is kellenénk, akiket inkább motiválni lenne jó, mint sokkolni a málészájúságuk miatt. Egy hamisítatlan, Jacques Roux-i szikrára lenne szükség, hogy az előadás lobbanásig hevített, charentoni, izzó parazsa lángra lobbanjon közöttünk is.
2014. október 24. Züfec
*k2 Színház, Szkéné, Budapest, rendező: Fábián Péter és Benkó Bence*
Annak ellenére, hogy az alkotók tulajdonképpen egy magától értetődő fogással éltek, Benkó Bence és Fábián Péter rendezése mégis ennek köszönhetően lett egyrészt bájos, másrészt hatalmas erővel és frissességgel teli. Mert amire akarva-akaratlanul is állandóan reflektálnak, az pont saját maguk, fiatalságuk, az, hogy ők önmagukat ünnepelve, elveiket nem feladva kérnek helyet a nagy színházi Züfecben. Persze ezt sem végletes önirónia nélkül teszik.
*Stúdió K Színház, Budapest, rendező: Zsótér Sándor*
Örök rejtély: Othello azért öli meg Desdemonát a drámában, mert egy ostoba „fekete”? Vagy ez csak egy rákényszerített szerep? Mi ez a szerep? Mi az, hogy fekete? El lehet játszani azt önmagában, hogy valaki fekete? Megölhette volna Othello akkor is Desdemonát, ha nem az, aki? És mi köze mindennek hozzánk? Sok rendezés igyekszik megnyugtató válaszokat adni a fentiekre, ki több, ki kevesebb sikerrel. De arra csak a legjobb előadások képesek, hogy válaszok helyett magukat a kérdéseket állítsák középpontba.
*Weöres Sándor Színház, Szombathely, rendező: Mohácsi János*
A családi titkok, szekrényben rejtegetett csontvázak, kusza szeretet- és gyűlölet-kapcsolatok drámájához, amelyben senki sem az, akinek első pillantásra látszik, mindenki tud kapcsolódni, legyen vidéki vagy fővárosi, idős vagy fiatal, jobb- vagy baloldali érzelmű néző. Ilyen értelemben a Parasztopera igazi népszínházi darab. (...) Mohácsi pedig harmadszorra is hozzá tudott tenni valami újat a saját korábbi Parasztopera-rendezéseihez, úgy tartva meg örök érvényű családi drámának, hogy kinyitotta egyik legfontosabb közkérdésünk, a mit kezdjünk a múlttal felé.
*Yorick Stúdió - Játékszín, Játékszín, Budapest, rendező: Sorin Militaru*
Sebestyén Aba aprólékos gonddal építi fel ezt a felnőttként is gyereklelkű férfit a kapirgáló kézmozdulatoktól a hanghordozáson át a mimikáig. Ha valaki, ő aztán ismeri és érti Székely Csaba drámanyelvét, hiszen a Bányavirágból és a Bányavakságból is kiváló előadásokat rendezett. Így nem csoda, hogy jól érzi a dráma tragikumát és humorát, és ez a kettő ideális arányban ötvöződik játékában. (...) Sorin Mulitaru hagy időt, hogy hozzászokjunk a főszereplő sajátos beszédmódjához, hogy ráálljon a fülünk és a szívünk a történeteire, hagy időt a csöndekre, további ácsorgásokra – építkezik, ahogy Robert a fakockákból. És (ellentétben a játékvárral) ez az előadás fel is épül a végére.
*Vígszínház, Budapest, rendező: Alföldi Róbert*
Nem kell ahhoz vérverejtékes polgárháború, hogy érvényes legyen a kérdés: mi születik a káoszból? Alföldi Róbert rendezése nem mondja meg, mit kell tenni – furcsa is lenne – csupán kérdéseket tesz fel. Kellemetlen kérdéseket. (...) Alföldi rendezése megmutatja, hogy van, ami örök – még ha az végül még csak nem is Róma. (...) Miközben a hatalmasságok a nézőtéri megvilágításban felénk fordulva beszélnek, nem meggyőzni akarnak – csupán szenvtelen tekintettel piackutatnak végig minket: vajon az ölés vagy az alku a jobb bolt.
h1. Ami tavaly kimaradt
*Igaz, a következő előadásokat nem 2014-ban mutatták be, de csak idén tudtuk megnézni őket, és úgy gondoltuk, hogy pusztán technikai okok miatt nem lenne szép kihagyni őket, mert minden egyéb szempontból helyük van ebben a felsorolásban.*
2013. december 29. Chicago
*Centrál Színház, Budapest, rendező-koreográfus: Bozsik Yvette*
Amikor Chicagóról mint musicalről esik szó, az ember ösztönösen valami nagyon nagyszabású, csillogón szórakoztató és fülbemászó produkcióra gondol. A kérdésre, hogy mennyire tud negyven év elteltével élni és tombolni ez a darab, a Centrál Színházban Bozsik Yvette rendezése ad választ. És elég magasra ugrik vele: rendezésében a darab érvényesebb, mint valaha.
*Metanoia Artopédia, Kiskunhalasi Művelődési Központ, Kiskunhalas, rendező: Perovics Zoltán*
Az előadás különös és alattomos telitalálat: a kegyetlenséget a nézőre gyakorolt színházi kegyetlenség eszközeivel teszi élővé. Az érzékeiden keresztül tanít meg arra, hogy ne, ne akard mindezt átélni a színházon kívül. (...) A gyomorforgatás nem abból áll, hogy az előadás brutális és megrendítő képeket, eseményeket és emlékeket vonultat fel a fajgyűlölet, a népirtás ,,jeles” momentumaiból. Csavar egyet a dolgon: az áldozatok tragédiája helyett az elkövetők tragédiáját állítja középpontba. Azt, hogy emberek képesek így gondolkodni.
h1. 40+
*Van még három olyan előadás, amelyekről azt gondoljuk, hogy az általunk legfontosabbnak tartottak között a helye, noha különböző okokból nem kerülhettek be az eredeti válogatásba.*
A miskolci két Sirály egy évadon belül
*Miskolci Nemzeti Színház, Csarnok valamint Kamaraszínház, Miskolc, rendező: Rusznyák Gábor valamint Kiss Csaba*
A miskolci társulat az évad során két rendezésben és két koncepcióval, különböző játékterekben állította színpadra a Sirályt. Véleményünk szerint, ha csak egyet csináltak volna meg, de azt jól, akkor egy mindkettőnél erősebb előadás jöhetett volna létre (Kiss Csaba rendezéséről az írásunk itt olvasható). Ugyanakkor fontosnak tarjuk, hogy egy olyan színházi műhely, amely jellege miatt alapvetően mainstream, teret adjon ilyen kezdeményezéseknek, mivel ezáltal mind közönsége, mind saját alkotói számára felkínálja a különböző színházi nyelvekben való jártasság lehetőségét.
Az Őrült Nők Ketrece mint jelenség, úgy tűnik, a metszetekről szól. Mindeddig nem jelent meg nálunk kritika a produkcióról, mivel a portáltól nem független Kultúrbrigád Kft. jegyzi producerként. Úgy gondoljuk, hogy az előadás csak emiatt az átfedés miatt nem maradhat ki az idei év válogatottjából.
Alföldi Róbert rendezése jó példája annak, hogy igenis létezik közös színházi halmaza a népszerű szórakoztatásnak, a minőségnek és a társadalmi érzékenységnek. Miként jól szemlélteti: nem kell, hogy feltétlen másokról szóljon, amit kinevetünk vagy éppen megkönnyezünk. Még akkor sem, ha a felszínen éppen a másokról szól is.
Kapcsolódó
2014 legfontosabb 40 előadása - 4/3.
2014 legfontosabb 40 előadása - 4/2.
2014 legfontosabb 40 előadása - 4/1.
