► Mondhatni, hogy lassan félúton vagytok az előadás létrehozásában, legalábbis ami az időkeretet illeti. Márciusra tervezitek a bemutatót, hogy álltok a munkával?

*Bartha Lóránd:* Ez a projekt első sorban arról szól, hogy fiatal alkotók összegyűlnek és együtt próbálnak valamit létrehozni. Ezért szerintem a próbafolyamat első része egy olyan légkört kell teremtsen, amelyben a színészek úgy érezhetik, hogy bármit megfogalmazhatnak az őket érintő témák közül. Egy tíznapos és egy háromnapos ismerkedős együttléten vagyunk túl. Decemberben és januárban következik egy-egy próbateremben töltött hétvége, majd a budapesti próbafolyamat, az előadás terében, a meghívott művészekkel. (A bemutatóra a budapesti Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban kerül sor. – szerk.) Az első fázis lezárult, és egy olyan baráti társaság jött létre, akik tudnak és akarnak is együtt alkotni. Most itt tartunk.

► Eddig két találkozón vagytok túl. Mennyiben a körülmények szülték ezt a fajta munkamódszert, és mennyire tudatos döntés részedről, hogy a csapat nem egy hosszabb, együtt töltött idő alatt szülje meg az előadást, hanem több (rövidebb) találkozó során?

*Bartha Lóránd:* A helyzet szülte a felismerést bennem, hogy ki kell választanom azt a nyolc-tíz embert Erdélyből, akikkel együtt vágunk bele ebbe a történetbe, amit a Jurányi létrehozott. Fél évvel a próbafolyamat előtt összehívtam egy táborba azokat az alkotókat, akik éppen közel álltak hozzám és a generációnk legjobbjainak tartok az erdélyi színházi közegben. A szárazmogyorósi tábor után összeállt az a tíz fős csapat, akikkel elkezdtünk együtt gondolkodni. Szerintem egy próbafolyamathoz idő kell. Egy bizonyos belső idő, ami mindenkinél más és más. Ezért nem lehet próbaidőszakról beszélni, inkább próbafázisról. Én két ilyet tudnék megkülönböztetni a mi esetünkben: a felkészülést és a szülést. Most azt érzem, hogy az előbbit elkezdte komolyan venni a csapat. Október végén egy Árpád-kori településen voltunk, a Fekete-Kőrös mentén, Gyantán. Ott három napot töltöttünk és már egy konkrét előadásról beszéltünk, amit együtt fogunk létrehozni. Azt hiszem, elkezdtük a köztünk levő akadályok tudatos tanulmányozását. Egyszóval a helyzet szülte a módszert, nem én találtam ki. Nem is nevezném módszernek, egyszerűen a szabad közösségi alkotás keresésének. Szerintem a szabadság sosem tudatos döntés. Ezért jó élni.

► A nyertes pályázatban még a [Kutyák] cím szerepelt, ehhez képest úgy tűnik, ez a projekt Száraz néven fut tovább. Mi a változás oka?

*Bartha Lóránd:* A [Kutyák] munkacím volt, amellyel leadtuk a projekt-tervet még májusban. Azóta összeállt egy alkotócsapat a mi meghívásunkra, amiben az emberek mind valamilyenek. Azt éreztem, hogy nem ragaszkodhatunk az általunk kitalált koncepcióhoz, mert másfelé sodort a közös történetünk. Sok lemondásra és változtatásra volt szükség. Amint említettem, akkor érzem jól magam, ha mindenki azt érezheti, hogy bármit hozzátehet a közös alkotásunkhoz. Ez ellentmond azzal a módszerrel, mikor a rendező a legelső találkozáson kifejti, hogy miről fog szólni az előadás, és kinek mi lesz a feladata benne. Én nem tudok így indítani, a mostani találkozásunkat is néhány gyakorlattal meg sok bulival kezdtük. Számomra öröm, ha bármiről lemondhatok, mert kialakul egy annál közösebb dolog. Így történt a cím esetében is. Egy közös témára volt szükségünk, amibe kapaszkodni tudunk, és ez az érzet, hogy száraz, megítélésem szerint személyessé tudott válni mindenki számára. És nem utolsó sorban, ebben az új címben ott van az első táborhelyszínünk, Szárazmogyorós neve is. Azt hiszem, közössé vált ez a „száraz-érzet”.

► Kik vesznek részt az előadás létrehozásában, és milyen szempontok mentén alakult ki a csapat?

*Bartha Lóránd:* Az elmúlt hat évben több helyen is megfordultam az erdélyi színházi szférán belül. Voltam az Osonó Színházműhelyben, ott ismertem meg Müller Henriettát, aki most velem tart ebben a projektben. Moldován Blanka, Bödők Zsigmod és Orbán Zsolt Pumukli a vásárhelyi színművészeti egyetem utóbbi éveinek legjobb színészosztályába járnak, negyedéven. Tavaly ismertem meg őket, amikor rendezőszakos voltam, Bocsárdi László osztályában. Molnár Bence és Papp Andrea a kolozsvári színművészeti szerintem két legtehetségesebb növendéke, az utóbbi években. Őket Kolozsváron ismertem meg, mikor még színháztudományokat tanultam a Babeş-Bolyain. Lovassy Cseh Tamást, az előadás szövegíróját, egy ismerősünk mutatta be, és közösen pályáztunk a májusi kiírásra. Varga Bencével pedig egyszerűen ugyanazt a nyelvet beszéljük, minden értelemben. Fazakas Noémi, grafikus-tervező egy pályázat útján talált ránk. Ő készítette a Radina KMA logóját. A szempontokat nem tudnám megfogalmazni, számomra most ők a legjobbak, akikkel képes vagyok egy közvetlen kapcsolódást létrehozni.

► Pályázatotokban kulcsfontosságú fogalomként jelöltétek meg a bezártságot és az erdélyiséget is. Hogyan jelenik meg mindez majd az előadásban?

*Bartha Lóránd:* A száraz mint főnév, mint melléknév vagy mint kifejezés számomra Erdély.

► Többször is említetted már a Radina Kortárs Művészeti Akciót mint egy nemrégiben bejegyzett egyesületet. Mit érdemes tudni róla?

*Bartha Lóránd:* Idén tavasszal néhányan azt éreztük, hogy a projektjeink mögé kell egy szerveződés, egy jogi forma is. Kitaláltunk a nevet – a radina szó egyébként újszülött-látogatást jelent a székely nyelvjárásban – és beindítottunk egy egyesületet. Sokan állnak az ügy mögött, mint például Bán József, az egyik alapítótag, vagy Győrfi Kata, kolozsvári filozófus alkotó, de megnevezhetném akár az egész Száraz-projekt stábját is. Szóval szerveződünk, és a Radina KMA lett a fedőneve mindannak, amit a mi társaságunk létrehoz: előadást, filmet, koncertet, tábort. Törekszünk lehetőséget biztosítani egymásnak, hogy magas művészi értékű alkotások szülessenek. A Radina első sorban egy baráti társaság, és másodsorban egy bejegyzett egyesület, egy ad-hoc műhely kíván lenni, ahol folyamatosan születhet valami új és őszinte. A Füge, a Jurányi Ház és az Orlai Prodikciós iroda sokat segít és folyamatosan támogatja szerveződésünket. Március 6-ra meglepetéssel is készülünk, ugyanis a bemutató napján egy éves lesz az egyesület.

► Hogy látod, mennyire újszerű Erdélyben az a fajta színházi nyelv és módszer, melyet ti képviseltek? Tervezitek a budapesti bemutató után otthon is játszani az előadást?

*Bartha Lóránd:* Szerintem ma nem a munkamódszer alapján érdeklődnek valaki iránt. Nem hiszem, hogy önmagában bárki érdekesnek találná egy kezdő rendező kísérleteit, az eredményt viszont sokan várják, szerintem. És igen, a jövő márciusban esedékes magyarországi bemutató után nem sokkal, Erdélyben is játszani fogunk. De a bemutató után még térjünk vissza a kérdés első felére.