Az idén úgy alakult, hogy egybeesik a könyv és a színház ünnepe: az Ünnepi Könyvhét és a POSZT is június 7-én kezdődik. Ünnepelni persze több dolgot is lehet egyszerre, főleg, ha azok nem is állnak olyan távol egymástól, így ezt az egybeesést valószínűleg csak az egymással ütköző programok miatt bánja a könyv- és színházszerető közönség, náluk jobban pedig csak azok a szerzők, akik itt is, ott is érdekeltek. Közéjük tartozik Szálinger Balázs is. Új kötete, a Köztársaság már ott látható-lapozható a Kossuth téren felállított könyvpavilonokban, a belőle készült felolvasószínházi előadást pedig szombaton nézhetik meg az érdeklődők a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma keretében, a Művészetek és Irodalom Házában. És hogy hogyan kapcsolódik mindez a megnyitóhoz? Úgy, hogy a XII. POSZT egyik legfontosabb kérdésének most az tűnik, hogy lesz-e POSZT Köztársaság a köz-társaságból? Köz-társaságon itt a fesztivál megváltozott tulajdonosi szerkezetét, a Magyar Színházi Társaság és a Teátrumi Társaság újonnan létrejött együttműködését, vagyis közös társaságát értem.
A megnyitóra összegyűlt közönséget persze elsősorban nem ez érdekelte, hanem a látnivalók. És azt láthatták, hogy tavaly óta lekerült az állványerdő a Pécsi Nemzeti Színház homlokzatáról, így a Színház tér egésze színpadként szolgálhatott a rövid műsorhoz, amit a Bóbita Bábszínház óriásbábjai és a Pécsi Ércbányász Fúvószenekar nyitottak meg. Rázga Miklós színházigazgató köszöntője után (amelyből első nekifutásra éppen Márta István művészeti vezető maradt ki véletlenül) a Pécsi Nemzeti Színház művészei folytatták a műsort: hallhattunk operaáriát és daljáték részletet, sőt, még a színház előtti szökőkutak is alkalmi táncszínpaddá változtak.
Páva Zsolt polgármester Pécset a tolerancia és a békés egymás mellett élés városának nevezte, remélve, hogy a színházi szakma is félreteszi a rivalizálást, és a tavalyi fesztiválon érzékelhető konfliktusok után az ideit a szakmai egység jellemzi majd.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere arról beszélt, hogy minden szakmának szüksége van ünnepekre, és mindannyiunknak szükségünk van a katarzisra, még ha a közös, nemzeti katarzisról egyelőre csak álmodozhatunk is. Aztán, kicsit eltávolodva a színháztól, de kapcsolódva Páva Zsolthoz, ő is a városra jellemző toleranciát emelte ki, utalva a Gandhi Gimnáziumra és a pécsi egyetemen folyó romológia képzésre.
A legnagyobb közönségsikert azonban ezúttal sem a politikusok aratták, hanem az idei díszvendég, Cserhalmi György Kossuth-díjas színművész hárommondatos megnyitója – vélhetően nem csak rövidsége okán. A három mondat nagyjából így hangzott: 1. Éljen Pécs! 2. Megnyitja, ami nélküle is megnyílna. 3. Legyen ez a fesztivál a baráti találkozásoké!
Aztán a Dashwood lányok történetével, vagyis a Veszprémi Petőfi Színház Értelem és érzelem (kritikánk itt című előadásával megkezdődött a versenyprogram. A holnapi szakmai viták után talán már arról is többet tudhatunk, hogy mutatkoznak-e előjelek a köz-társaság-köztársaság kérdéskörben.
Pécs_
